Augusztus 31.

Egyetlen, selymes
karamellcsepp nyelvemen:
ennyi volt a nyár.

Könyv

Nemrég olvastam Erdős Renée A nagy sikoly c. regényét.
Még semmi nem került eddig tőle a kezembe, de ez  valami olyanféle hatással volt rám, mint Németh László Iszony c. könyve, vagy talán még inkább olyannal. Napokig csak ekörül forgott az agyam, teljesen rám telepedett és nem hagyott szabadulni. Nem maga a történet volt a számomra az érdekes, hanem a párbeszédek, a különböző szereplők elmélkedése, gondolatai ugyanabban a témában. Mint vélekedik  az ünnepelt színésznő, az egyszerű hétköznapi fiatalasszony, az önmagát keresgélő fiatal lány, a mindenki által imádott rokon hölgy, a családba tartozó püspök, az édesanya, a nagynénik, s hogy ábrázolódik ki mindannyiuk saját kis nyomorúsága. A befejezés sem adott számomra megnyugvást, sőt.
Nagyon tetszett, de közben mégis vártam, hogy vége legyen, és szabaduljak tőle. Talán azért, mert az már túl sok volt, hogy nem csak a való életben, de még az olvasmányomban is az asszonyok sorsával szembesüljek ilyen mértékben?

Színek, illatok...

Színek, illatok.

Emlékké aszalódik

lassanként a nyár.

Elázva

Ezüst

Ezüst csíkokat
rajzol csigák nyálkás teste.
Felfénylik a hold.

Újfent

Egy Turgenyev elbeszélés kapcsán újra megállapítottam, amit már annyiszor, hogy nálam az oroszok messze vernek mindenkit írás terén.
Hogy is szokták ezt mondani manapság? Vérprofik.

Közeleg

Csudálatosan közeleg az est.

Rózsaszínre festett házfalakról
sűrűn, mézesen folyik le a nap.
Csendgombolyagok úsznak a kert fölött,
lenn a fűben fényeshátú bogarak vonulnak
messzenéző hegyek felé.
Milyen meleg a szelíd tehenek háta,
s hogy csurran dorombolva a tej
gyógyító füvekkel teli tőgyükből!

Nézlek.
Ingemen átviláglik a szívem,
mint felhők mögül a hold.

A különc

A dinnye

Elképzelendő egy pipulka volumenű házigondozónő, ahogy egyik kezében egy több mint 10 kg-os, sehogyse megfogható dinnyét, másikban egy teli szatyrot cipel, s már épp megérkezik az épp aktuális 92 éves hajdani tanítónő házához és lavíroz be a járdán, a dinnye egyre csúszna ki a hóna alól, s akkor paff megbotlik, elkezd előre, az ő kis csinos orra felé zuhanni.
Szóval elképzelendő az a pár másodperctöredék, s azalatt az agyban egyre ismétlődő kétségbeesett kiáltás: Jaj a dinnye, jaj, a dinnye, jaj a dinnye!!!!!!!!!!!!!!

A pipulka volumenű házigondozónő mostanig se érti a dinnye hogy menekült meg. Egyszerűen érthetetlen előtte a tény.
A térdéről lejött a plazúr, de ez igazán melléktermék.
 A dinnye él és virul, s remélhetőleg a 92 éves hajdani tanítónő pocakjában landol néhány nap alatt.

Csipesz 2.

Sok...

Sok csillag lehullt
éjjel. Sokszor kívántam.
Mindig ugyanazt.

Gondoltam ez most jól fog esni

Egyszerűsítsünk

Egyszerűsítsünk:
kiveszlek magamból, hogy
érezd hiányom.

(Dornis Szilvia)

Egy nagyon igaz mondat

"mert nekem is töltekeznem kell, hogy továbbadjam türelemmel megáldott erőként azt a bizonyos éppen megszerzett "tölteléket"!"


(Éva )

http://editeva.blogspot.hu/)

Bugyik és felvillanó pillanatképek

Csütörtök délidőben csörgött a telefonom:
-Na, pakolsz már? -érdeklődött Tibor.
Én épp ezerrel dolgoztam, ebédhordáshoz készültünk.
-Jaj, dehogy pakolok, hát dolgozom gőzerővel, meg különben is mit pakoljak annyit két napra, majd este indulás előtt bedobálok néhány cuccot azt jóvan- válaszoltam gyorsan nagymellel.
-Hát én több ideig pakolok-mondta ő, s ezt meg is tapasztaltuk a blogtalálkozón, mert Tiborék csomagjából még szemeteszsák, műanyag pohár meg ki tudja mi minden előkerült.
Egy négyes fogat-köztük én-már csütörtök éjjel megérkezett a helyszínre és birtokba vette Viczelekék bajánsenyei házikóját.
No hát kérem nesze neked nagyképű Pipulka, aki pikkpakk bepakol, bizony mikor szedtem ki a holmim, szembesültem a kemény valósággal, hogy az összes bugyim és zoknim otthon hagytam. :-))
Másnap reggel Viczeleknének kellett vásárolnia számomra ezt-azt mikor boltba mentek, hogy túlvészeljem a hétvégét. Viszont még pluszba ajándékba is kapott az eladótól egy bugyit, amin valami maszat volt.  Igaz, Ozser, aki elkísérte Eleknét a piacra, rögtön ott a helyszínen megállapította, hogy az ajándékbugyi kicsi lesz.
No szóval, így jár aki nagy mellszélességgel jelenti ki Tibornak, hogy mi a fittyfenét kell annyit pakolni.

Sajnos  a találkozóról egyetlen képet sem tudok mutatni, mivel nem volt nálam fényképező, így csupán az emlékek maradnak, de ugye az sem kevés.
Kinnalvás a csillagos égbolt  és a fenyőfák alatt, ágyba, vagyishogy hálózsákbakávé reggelente, Ozser utolérhetetlen slambuca és orosz hússalátája, aminek az íze még mindig a szám sarkában, a pajta zuhanyzó és a szivesház ( budi), egy kifogyhatatlannak tűnő zöld, gömb alakú üveg, Elekné által sütött húsz mázsa vecsési káposztás lángos, dimbek-bombok, éjjeli túra, szőlőhegyi kis tanyán hirtelen támadt barátok szíves invitálása egy pohár borra, Viczelek gondos útvonaltervezései vízszintes állapotban búvárfelszerelésben, száguldás a cseh csodában fejdöntögető huzatban, nénike csavarókkal a hajában egy őrült nagy kaukázusival az út szélén,  házikóból kinőtt fa, egyik templom, ami vándorló fényeivel csupa misztikum, s egy másik ami gyönyörű kékségével, ki tudja hány éves  padjaival maga az ősi ige.

Pillanatképek, felvillanó fények, ízek, hangok.
Reméljük jövőre újra!