Konzerválnám ezt a percet veled.
Befőttes üvegbe raknám, aztán
a polcra, és csak akkor bontanám
fel, ha túl sok a hétköznap. Rájárnánk,
mint baracklekvárra a gyermek.
Kenyérre kennénk a meghittséget,
mely úgy bújna nyelvünkhöz,
ahogy most én hozzád
az ősz eleji szürkületben
a nappali kanapéján.
Nagyon szépet találtál:)
VálaszTörlésígy befőzések idején jó gondolat:)
Jó pár napja én is Erdős Olga verseket olvasok, készülök is belőlük legalább egyet feltenni.
VálaszTörlésEz is tetszik.
Én is szeretnék nagyon sok percet konzerválni, aztán mikor szükségem lenne rá, csak szépen elővenném.
VálaszTörlésErről a versről Katici egy régi írása jutott eszembe: a jó szó konzerv.
pipuka!:-)
VálaszTörlésSzép hangulatkép, emlék, élmény Veletek, ahogy a sorokat olvasom, gondolok.
Orsi! :-)
Hogy Te mire vissza tudsz emlékezni?
Tibor, én semmit nem felejtek el:)
Törlés