2013. december 5., csütörtök

Doktor úr-száj






Hatalmas, degeszre tömött szatyorral vágódtam be az orvosiba.
Húúú, nincs senki a váróban, hurrá, rögtön a doktor úr elé járulhattam. Ő szokás szerin hellyel kínált, miközben leraktam a  batyut.
-Kinek vásárolt? -kérdezte kedvesen.
- Ó.-i  tanárninek-válaszoltam, miközben lehuppantam a vele szemben lévő székre és elégedetten szusszantam egyet.
Aztán némi idő után megszólalt:
-De mit szeretene?
No akkor elkezdtem hahótázni. Ja, ja persze, az egy dolog, hogy kényelmesen elhelyezkedtem, de tulajdonképp dolgomat végezni jöttem. Néha annyifele van a fejem, hogy hirtelen azt se tudom hol és miért is vagyok ott.
-N. néni receptjeit szeretném felíratni.
Szerencsére volt egy jó paksaméta, addig legalább pihengethettem.
Mikor végre mindet kinyomtatta és kezembe adta, bátorkodtam megkérdezni, hogy vajon nekem nem tudna-e felírni valamiféle szárnyakat, hogy gyorsabban eljussak egyik helyről a másikra.
-Nem kell felírni-válaszolta mosolyogva-, vannak szárny nélküli angyalok is.




3 megjegyzés:

  1. Es a doki ezek szerint ismer teged. Vagy csak a szarny nelkuli angyalt.
    Stali

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ilyen kis faluban mindenki ismer mindenkit. :-) Mi meg, házigondozók ugye amúgyis gyakran megfordulunk nála különböző megbízatásokból: gyógyszeríratás, útiköltség papír rendezés, beutaló kérés, betegszállító rendelés meg hasonlók. :-)

      Törlés
  2. Ez megint egy aranyos történet.
    Jól beszélt a doktor. Vannak szárnyatlan angyalok, sőt...ha jól belegondolok, csak olyanokat látni. A szárnyasok túl magasan repkednek ahhoz, hogy észrevehessük őket :))
    El tudom képzelni, milyen fáradt lehetsz...:(

    VálaszTörlés

Web Statistics