2013. április 7., vasárnap

Nem én voltam!





Talán hallottatok róla, hogy a Költészet Világnapja (március 21.) kapcsán hirdettek egy akciót  "Posztolj verset az utcára" címmel. A Fb-ra is fel lehetett tenni, ki hová ragasztott ki verseket. A legváltozatosabb helyszíneken - villanyoszlop, iroda, buszmegálló, villamos, pad, iskola, nyilvános mosdó, büfé ablaka - lehetett találni kisebb-nagyobb cetliket, papírokat, amiken a lelkes közreműködők megosztottak egy-egy verset a nagyérdeművel. :-)
Kata barátném hívta fel a figyelmemet a következő fényképre a Fb-on.
Esküszöm nem én voltam, hanem egy Orosz Nikolett nevű lány, akit még hírből sem ismerek.
Mindenesetre csak úgy dagad a mellem a sok klasszikus mellett, amiket itt-ott lehetett látni, hihihi.








http://www.facebook.com/photo.php?fbid=486453171403217&set=oa.224915894316415&type=1









Alkony














Nedves a rét, süppedős a lábam alatt, minden lábnyom után apró kacsaúsztató lesz. Tavasznak még semmi nyoma, amúgy is szürkül, a nap vöröseslilán nézeget vissza a domb mögül.
Csak a kutya rohangál eszeveszetten, megrészegülten a szabadságtól.
Hosszan, nagyon hosszan beteg volt, azt hittem meg sem marad, most mégis itt van. Egyenlőre itt. 
Elszalad, visszajön, megint elviharzik, aztán amint észreveszi, hogy irányt váltok, máris lohol utánam.
-Szereti magát ez a kutya-mondta a régi erdész, mikor közeledve hozzám, gyanúsan megmorogta őt.
-Igen, szeret, sokáig ápoltam...

Egyre  alkonyodik, a hegy,  a bokrok, a patak mind jobban beleszürkülnek a valóságba.
Nem sokat megyek, mégis elfáradok az egész heti betegeskedés után.
Mindenütt nedves a talaj, a nagy tölgyfa alatt találok némileg vastagabb avart, amire leülhetek. Jól esik. Hátamat a fatörzsnek dönteném, de hirtelen beleakadok pár fiatal, tüskés hajtásba, amik a fa töve mellől nőttek ki. Próbálok kiszabadulni, de egyre inkább foglyul ejtenek. Belegubancolódik a hajam, dühösen, tehetetlenül rángatom. Kifacsart kézzel hátra nyúlok, bontogatom, de nem haladok semmire. Tépem-tépem összeszorított foggal.
Miért nem segítesz? Nem látod, hogy nem boldogulok magam? Csak kacagsz.
Ott az öledben az a kerek hely épp a fejemnek való lenne. Tedd oda a pulóvered, az olyan jó szagú párna.
Végre viharverten kiszabadulok, és ledőlök. Üres fejjel, gondolatlanul. Elmentek a gondolataim. Vándorolnak valahol Tibetben, vagy ki tudja hol, ahol a gondolatokra szükség van.
Nekem csak jó így most a sötétben. A kutya is megérkezik, lehever a száraz fűben, inkább csak hallom, mint látom. Fújtat egyet, szuszog, aztán elcsendesül.
A nagy tölgy kopár koronája mint valami sátor váza hajlik fölénk.
Az egyik fiatal ágacska végén, kinyílik az első csillag.
















Itt és most













                                                   Egy csigaház a homokban 
                                                   üresen is ékes. 
                                                   De én? 
                                                   Lehetek-e dísz lelked polcain, 
                                                   ha már kimegy belőlem az élet? 
                                                   Itt és most emelj füledhez, 
                                                   ha hallani akarod bennem 
                                                   a tenger zúgását!



                                                    (2007.)




Web Statistics