Reggel ahogy beértem az öregotthonba, kolléganőm rettentő vehemenciával pakolt, rámolt, rakosgatta a hatalmas badellákat, edényeket, zörgött, csörgött.
-Húú, de pakolsz, rámolsz!-mondom ámulva.
A munkából fel se nézve, valahogy nagy komolyan ez csúszott ki a száján:
-Nem lehet itt lacifaszázni!
(szerintem ő maga még utólag sem jött rá, mit mondott :-DD )