Kinn szemerkélős, pocsék idő-olyan, mint mikor a kenyeres ember pofozkodni akart értünk.
Brrrrr... kinek van kedve ilyenkor a bicajon vándorolni házról házra, boltba, patikába szaladni, fát behordani, gereblyézni, diót törni a hideg teraszon meg a többi, meg a többi.
Egyedül az ajtón virítanak még a falevél rózsáim, különben barátságtalan már minden a kertben.
És akkor sóhajtok egy nagyot, elvigyorodom, megfőzöm a tejeskávém, bevágok hozzá két vajasmézes pirítóst.
Kicsit hideg van benn is, így kivonulok fáért, gyújtóst csinálok (ne próbálkozzatok gyertyánból, de nekem más nincs), aztán tüzet rakok.
Hhhhhhhh....mmmmmm.......szabadnapos vagyok.