Virágok

Ez tulajdonképp két bejegyzés lesz összevonva, mert egymáshoz kívánkoznak.
Mindannyian  hallottunk, olvastunk már különböző szellemi megtapasztalásokról, de az mégiscsak más, mikor valójában ott áll előtted a húsvér ember, akit a saját szemeddel látsz, meg tudsz érinteni, vagy éppen ölelni.

Mária néni

Mária néni nálunk lakik az otthonban, mindjárt 90 éves lesz,, de hála Istennek még igen fürge, ő a főnökasszony jobbkeze ha postára, patikába, vagy más ügyeket intézni kell menni. Azt asztmája miatt amúgyis sokat kell legyen friss levegőn.
Gyermekkorában az apácáknál nevelkedett, majd egy kórház főkönyvelője volt, orvosok, professzorok közt forgolódott.
Ő mesélte nekem egyszer, csak úgy spontán, hogy van egy különös élménye, amit kislány korában élt át. Nagyon beteg volt, tulajdonképp a halálos ágyán feküdt. Egyszercsak az vette észre, hogy felrepül a plafonnál lévő egyik sarokba, és onnan szemlélődik lefelé. Mint kisgyerek, csudálkozott, hogy vajon miért horgonyzott le ott a plafonnál, mikor tárva-nyitva volt az ablak, tehát kirepülhetett volna rajta.
Nézett lefelé a betegágyára, ahol az anyukája sírt és imádkozott:
-Uram, ne vedd el tőlem!
S akkor hirtelen az anyukája mellett álló lánytestvérkéje felkiáltott:
-Kinyitotta a szemét!!

Csodálatos volt ezt hallgatnom. Mária nénit valaki a vezeték neve miatt régen Virágszálnak szokta szólítani.
A történet meghallgatása után én is sokszor így hívom: Virágszálam.

Virág

Rövid időn belül két ökumenikus istentiszteletet is tartottunk kicsiny közösségünkben. Nekem ez mindig nagy szívügyem volt, mert nagyon utálom a különböző pártoskodásokat, különbségtételeket, vallási vitákat.
Az elsőre meghívtuk a szomszéd település kis karizmatikus katolikus csapatát, s nagyon gyönyörű estét töltöttünk együtt, igazán mondhatom, hogy egyek voltunk Krisztusban.
A másikra többekközt érkezett egy különleges vendégünk Nagyváradról, egy fiatal lány: Virág.
Elmesélte nekünk eddigi élete történetét, amit pisszenés nélkül hallgattunk, mert nem mindennapi.
Virágnak borzasztóan nehéz gyerekkora volt, édesanyja sátánizmussal foglalkozott, édesapját nem ismerte, soha nem volt része igazi, elfogadó, biztonságot adó családi szeretetben.  Tizenketten voltak testvérek, de a gyerekek  mindenféle borzalmas, érthetetlen körülmények közt sorra meghaltak, míg csak négyen maradtak.
Virágot 13 évesen megerőszakolták, aminek következménye egy abortusz és az AIDS lett. Ekkor a családja megszakította vele a kapcsolatot, súlyos depresszióba esett, többször próbált öngyilkos lenni, majd sorra jöttek a betegségek, miközben egyedül kellett valahogy magát fenntartani.  Ha valahol kiderült a betegsége, máris dobták ki az albérletből, így vándorolt lakásról lakásra tulajdonképp egy gyerek támasz és vigasz nélkül.
Teljesen legyengült, lefogyott, kórházba került, marékszám kellett szedje a gyógyszereket, gyakran elájult és volt, hogy órákig feküdt eszméletlenül.
Végül eljött a nap, mikor az orvosok kijelentették: hat hónapja van hátra.
A kórházba rendszeresen bejárt egy öreg baptista a néni, aki látogatta a betegeket, ennivalót vitt nekik, és beszélt a Bibliából.
Virág végül a sok unszolásra, meg hogy a néni békén hagyja, ráállt, hogy imádkozzanak.
Hát ekkortól állt be a fordulat.
Mindent nem tudok itt elmesélni, amit tőle hallottunk, de sok harc és küzdelem következett, aminek az lett az eredménye, hogy Virág állapota javulni kezdett. Marosvásárhelyről végül Nagyváradra került, ahol egy lelkipásztor és családja befogadták őt saját otthonukba, s életében először megtapasztalhatta, milyen is igazi szeretetben élni.
Majd egy este, mikor egy csapat imádkozni jött érte össze, ő közben "szokása szerint" rosszul lett, eszméletét vesztette. Viszont ez nem a szokásos ájulás volt, mint később kiderült. Ugyanis mikor felébredt, fantasztikus dolgokat mesélt arról, hogy találkozott egy fénylő alakkal, akinek át voltak lyuggatva a kezei, lábai, és elvitte őt különböző helyekre. Gyönyörű, virágos réten haladtak, s a színek olyanok voltak, mint sehol itt a földön. Egy különös fáról szakított neki az alak valamilyen ismeretlen fehér gyümölcsöt, és azt mondta Virágnak, egye meg, mert attól meg fog erősödni. Aztán egy hófehér házba mentek, ahol egy asztalféle állt, és angyalok voltak. Az angyalok feltették őt az asztalra, a fénylő, átlyuggatott kezű pedig szétnyitotta Virág ereit és a saját vérét csorgatta bele.
Jártak még olyan helyen, ahol csupa éneklés folyt, s olyanon is, ahol a földön abortusz miatt meghalt gyerekeket nevelgették.

Mikor Virág ezután felébredt, gyökeres változás következett be az életében. A gyógyszereit hamarosan elhagyta, mondván erre neki már nincs szüksége, s a vizsgálatok eredményei egyre jobbak és jobbak lettek. Az orvosai értetlenül álltak a dolog előtt.
-Nem szeded a gyógyszereket?
-Nem.
-Nem szedsz vitaminokat?
-Nem.
-Ilyen nincs, ez egyszerűen lehetetlen.
Sorra gyógyult meg a nyavajáiból, pl. gyomorfekélyből, epilepsziából, rákból, se ezeket az orvosi leletek mind igazolták.
Az AIDS vírussal pedig jelen pillanatban az a helyzet, hogy ugyan kimutatható a vérében, de a szervezetére semmiféle hatással nincs, ami ugye azért elég meglepő.
S akinek 2011-ben még hat hónapot jósoltak, most ott állt előttünk pirospozsgásan, csillogó szemekkel, élettel telve, ragyogó szívvel!