2014. április 28., hétfő

Tóth Árpád: Szeretnék átölelni








Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva s vágyak özvegye,
Mint jómagam, s kit a tavasz sziven vert,
S kondor haján kopog az ősz jege,
Kinek ha volt is pirosbetűs napja,
Tintát hozzá véréből szűrt a Sors,
Vén bánatok fia és újak apja,
Csöndes tűnődés lankadt léptü papja,
Örülni lassú, és csüggedni gyors;
Kit nemessé emelt a föld porából
Sok ritka szenvedés, de nem kevély
Kitűnni a törpék sekély sorából,
És címere egy hervadt falevél,
Ha kővel dobták, szívét dobta vissza,
Ha szívvel dobták, halkan énekelt...














1 megjegyzés:

  1. Bécsi munkásinduló

    4/4








    Munka hadának a lépése dobog,
    Zendülő ének az égre lobog.
    Hajnali fényözön földre leszáll,
    Kézben a kéz é-és vállhoz a váll.

    Röpülj te lángoló, tűzszínű zászló,
    Vezess az éjek éjén át!
    Vezess a harcra, soksápadt arcra
    Derítsd a hajnal bíborát!

    Száll a dalunk, szava ég felé tör,
    Láncban az építő, harcos ököl.
    Fáklyavivők kezén csörög a bilincs,
    Izzik a tűz, de ki szítsa, ma nincs.

    Lépj te a helyükbe, szítsad a lángot
    És döngesd bátran a falat,
    Vagyunk egy jobb rend hű katonái,
    Leszünk a győztes élcsapat.

    VálaszTörlés

Web Statistics