2014. február 18., kedd

Szilva Kaputikjan: Nem félek az öregedéstől






Nem félek az öregedéstől,
csak attól, hogy süketté válok
a világ bajaira.
Attól, hogy istennek kezdem látni magam,
és önmagammal mérem a földet,
sikereimnek szemszögéből;
attól, hogy a sütkérező öregekkel
csupa feleslegeset
locsogok, kizárólag
nyugdíjas-önmagam körül forogva,
sóhajtozom, széttárogatom kezemet;
attól, hogy az ifjúság
fénylő mulatságai ingerelnek...
Félek mindentől, amin
a jámbor szűklátókörüség bélyege van:
a szűk gondolatoktól,
a szűk érzésektől félek,
s a halálnál is jobban
attól, hogy nem veszem észre:
lelkem vaskos szótárában elszaporodnak
a szűk homlokú, alantas igék.

( Rab Zsuzsa ford. )




ui.






Az előző filmről olvasgattam cikkeket is, és valamelyikben megkérdezték a rendezőt, hogy nehezen nyíltak-e meg az emberek.
Aztán eszembe jutott, hány meg hány olyan eset volt, mikor nekem is csak úgy ni spontán elmeséltek ezt-azt a nénik.
Pl. ma is, amikor Margit néninek segítettem fürdeni, mert nagyon nehezen tud már járni és fél, hogy elcsúszik.
Hát végig kacagtuk a dolgot, közben még valami pikáns viccet is mesélt, s kinevette a saját nyomorúságát is.
Nagyokat hahótáztunk, és rádöbbentem, hogy itt körülöttem ugyanolyan őszinte kedves öregecskék laknak, akik simán beavatnak az életükbe, ha elnyerted a bizalmukat, mint amott messze.




Web Statistics