2014. március 1., szombat

Másnap





Mint ahogy az már lenni szokott, a farsang természetesen utóéletet is élt.
Reggel ahogy beléptem az öregotthonba, Maris néni, aki az egyik örömanya szerepét játszotta, rögtön cinkosan nekem szegezte a kérdést::
-Na, hogy telt az éjszaka?
-Hhh, fárasztóan- válaszoltam kimerülten.
A patikusok, mikor bementem gyógyszerügyleteket intézni, kerek szemekkel, huncutul vigyorogva néztek rám:
-Hát tee? Nem nászúton kéne lenned?-hiába, kis faluban gyorsan terjednek a hírek.
-Óó, nem jött össze elég a menyasszonytáncban-legyintettem bánatosan.

Természetesen napközben is amerre jártam, el kellett mesélnem az eseményeket, mindenki kíváncsi volt, hogy sikerült a farsangi bálunk. Ahogy Ica néni felé tekertem, egyszercsak megláttam, hogy valami fehérlik az egyik kerítéshez bedugva. Lefékeztem, aztán hangosan röhögni kezdtem. A fátylam, és a csíkos combfixem volt az.
Este, ahogy már a sötétben hazafelé hajtottam totál megpakolva a gúnyákkal, kellékekkel, valószínű kiesett a bicaj kosarából. Reggel valaki gondosan felvette a sárból és odarakta a kerítésre. De hogy vajon közben mire gondolt, azt igazán nem tudom elképzelni.

A kolléganőkkel is hatalmasakat hahótáztunk a sztorikon, s mivel sok helyről jöttek vendégek, kérdezgettük a főnökasszonyt: az a szőke hölgy ki volt, és az a vékony barna szemüveges, és a pink pólós, egész rövid hajú?
Mivel ő mindenkit ismer a vonalon, ellátott bennünket a kellő információkkal.
Na és az a fiatal férfi?
-Jaj!-csapta össze a kezét főnökasszonyunk-Hát képzeljétek a muri kellős közepén szól valaki, hogy egy idegen férfi vár az előtérben. Kimegyek, bemutatkozik, hogy ő az idősek ellátottjogi képviselője, s mivel a szomszéd helységben járt éppen, gondolta  ide is beugrik, mert még nem találkoztunk. Én álltam ott amerikai nagynéninek öltözve és nyújtottam a kezem, hogy az intézményvezető vagyok, de épp farsang van. Átöltözzek-e?
Ő megnyugtatott, maradjak nyugodtan, csak egy kicsit beszélgessünk, vezessem körbe az épületen. Viszem az irodámba, ott lehajítva a farmernadrágom, amiből kiugrottam, mutatom a nővérek szobáját, ott szanaszét dobálva a ruhák, mert ugye öltöztek át a jelmezekbe, a konyhába teljes káosz, süteményes tálcák, dobozok, poharak garmadába, a föld teli morzsákkal, csokidarabokkal, pálinkásüveg, borosüveg.
A lányok rákontráztak: De megfigyeltétek, hogy mindig pont ilyenkor esik be valaki?? :-DD
De legalább az ellátottjogi képviselő most igazán láthatta, hogy itt gyakorolhatják a gondozottak a mulatásra való jogukat. :-)

Délután, mikor lejárt a munkaidő és hajtottam hazafelé az esőben, már csak pukkadoztam a röhögéstől, mikor megláttam egy villanyoszlopra felkötve a fehér bolerómat.




Web Statistics