2014. március 11., kedd

Hiányzik






Sokszor nagyon hiányzik a freeblog. Eszembe jutnak egyes dolgok, pl. egy fantasztikus túra holdnézőbe a Csóványosra, a gólyaruha varrás, a haikus díjátadó ünnepség, havasi cincérek, szarvasbőgés hallgatás, vagy úszás az Ipolyban, s a mindezekhez kapcsolódó fotók, s olyankor úgy de úgy szeretném visszanézni, visszaolvasni, meglesni a régi kommenteket....de nem lehet. A hagyományos papír napló úgy tűnik maradandóbb lett volna.
Ma két éve jártunk Alcsúton hóvirágot őrizni, ó, bár elolvashatnám az ottani élményekről írtakat, olyan nagyon jól esne. Annyira szép emlék, annyira jól éreztem magam. Bárcsak két évvel ezelőtt lenne!











Weöres Sándor: A tavasz játékai






Ó tavaszi játszadozás
a partokon, a réteken!
Szerelmet hajszol a legény,
lányban szunnyad a szerelem.
Ó röpke labda, lenge tánc,
a tavasz gyilkos bársonyán
rosszul alszik a szerelem,
mocorog, ébredni kíván.
Lányban szunnyad a szerelem,
gomolygó hajfürtjeiben
melyekről pattogzik a fény
ahogy üllőn parázs terem,
ravasz varázs-lepleiben
miket cifrára fest a fény;
álomi tarkaság a lány,
mögötte árnyék a legény.
Lányban szunnyad a szerelem,
szénserpenyő-szemeiben
hol felgyúl és kihúny a tűz
de mindig rejtve kényesen;
lányban szunnyad az ölelés,
ringatózó karjaiban
hol a toll-bábú üldögél,
hol a halál bilincse van.
Magányos éjek tőrei
vér-erek dörgő dobjai
két külön tűzvész kanyarog
egymást akarja oltani,
két szerelem egymás felé
kígyózik mint a gyűlölet
s az ősökkel telt temető
susogva biztat, integet.
Ó a hínáros férfi-szem
ó a homályos nő-sikoly
mikor tavasz indái közt
két test először összeforr,
ott a fehér kút angyala
vonaglik, meghal csöndesen
s jövendő koporsók hada
nyüzsög sötéten, férgesen.
Lányban szunnyad a méz, a tej,
övé lesz konyha, kamara,
cukorral, dísszel telt fenyő,
fosztja férj, gyermek, unoka.
Lányban dereng az éjszaka
minden hulláma, csillaga,
csípője urna-íve közt
a virrasztó halál maga.
Ó a közös kétféle vágy
vakon egymás felé szalad
egyetlen cérnaszál-hidon
és a híd mindig leszakad!
Ó tavaszi játszadozás,
egy érintés a lomb alatt,
belőle mennyi könny fakad
és nem lehet és nem szabad!



(Tulajdonképp Laci bá jóvoltából találkoztam ezzel a verssel és rögtön beleszerettem. Ezúton is köszönet!)




Web Statistics