2014. október 5., vasárnap

Hallom a szívem




Szemből közelítettem meg a kenyeres kocsit, hátul már nyitva volt az ajtaja, egy asszonyka épp vásárolt.
Egyszer csak a furgon belsejében megszólal a kenyeres ember:
-Hallom a szívem!
-Az nem jó-mondja rá mindjárt az asszonyka.
Hirtelen én is megrémülök, egy pillanat alatt lejátszódik bennem mikor egy szörnyű éjszakán, egy koromsötét kórházi mosdóban kívülről hallottam gőzerővel dobogni a szívem.
Aggódva léptem oda a furgon ajtajához, de ahogy megláttam belül a békésen pakolászó kenyerest, abban a pillanatban leesett, és már vigyorogtam is: Jaj, hát engem szokott szívemnek szólítani!! :-DD
De hogy honnan hallotta, hogy jövök, még mindig nem értem. Látni nem látott, szólni nem szóltam, míg oda nem értem. Rejtély. Mindenesetre örültem, hogy semmi baja.

Legközelebb azért-mert csak nem hagyott nyugodni a dolog-, rákérdeztem, hogy honnan tudta, hogy jövök.
Csak nézett, vonogatta a vállát:
-Mit tudom én.

Na tessék! Most rágódhatok tovább. :-)



Web Statistics