2014. december 4., csütörtök

Piros Miklós




Azt hiszem álszerénykedni nincs okom, mert ahogy egyik néni mondta az ünnepség után, egy színész veszett el bennem.
Rengeteget nevettünk, nem hiába készültem annyit. Két krampusz és egy manócska is segítségemre volt egyik ötgyerekes kolléganőnk kislánya személyében. Persze a poénokat sokkal jobban tudják értékelni a bennfentesek, de azt hiszem még a ma kezdő vadonatúj kolléganő is jól érezte magát.
Az öregecskék édességet kaptak, a munkatársaknak külön marhaságokkal készültem. Pl. az új kolléganő, aki takarítani fog egy WC pumpát kapott "szükséged lesz rá" megjegyzéssel. Aki a szomszéd faluból jár bicajjal, ő szolgálati járműként matchboxot, eddigi kitartása jutalmául, az egyik házi gondozó rózsaszín bundabugyit a télre való tekintettel, a főnöknőnk, aki éjszaka is dolgozik, ócska elemlámpát, aki most járja a nővér iskolát, régi iskolatáskát és hasonló bolondságokat.
A legnagyobb darab kolléganőt, aki tényleg igazán nagy darab, az ölembe ültettem, mint a Mikulás szokta a gyerekeket, hogy súgja meg a kívánságát. Néhány néninek bókolva kezet csókoltam, s bizalmasan bemutatkoztam Piros Miklós néven,  megkérdeztem, eljönne-e az ünnepség után kávéra.
Voltak harsány kacagós, és megható pillanatok. Egyik új nénink vezetékneve Peták. Tudtára adtam, hogy rendkívül örülök, hogy közöttünk van, mert ezután a főnöknő, már nem mondhatja, hogy nincs egy petákunk se. Egyik nénink olyan, mint egy hatalmas gombóc, nagyon szeret enni.  Amúgy nagyon kis csendes, mosolygós, szavát se lehet hallani, mindent nagyon megköszön.Valamikor fiatal korában ült repülőn. Erről faggattam, mert erre nagyon büszke. Hol járt? Németországban. És adtak valamit a repülőn? Átszellemült arccal válaszolt: Enni!
Volt, aki a fél életét elmesélte a Mikulásnak nagy komolyan. S volt akit ketten segítettek hozzám, de mégis odabotorkált, s mikor kérdeztem tőle jött-e  már magához a Mikulás, csak szerényen, halkan suttogta: Eddig még soha!
Hol volt az ő idejükben Mikulás? Hol volt csokoládé, meg cukorka?
Valakinek a testvére is eljött, egy nagyon aranyos néni, akit jól ismerek. Őt is kiszólítottam a végén, elkezdtem kérdezgetni, szépen válaszolgatott is, aztán egyszer csak felkiáltott: Két órája itt ülök, és gondolkodom, ki lehet a Mikulás, én ismerem ezt az asszonyt, ismerem ezt az asszonyt! Pipulkaaaaa! Hát te vagy? Viharosan ölelt puszilt, mit sem törődve a többiekkel, akiknek esetleg sejtésük se volt, ki a nagyszakállú. :-D
Egyik nénink szinte teljesen süket, az ünnepségből se igen hallott semmit, de mikor rákerült a sor, valahogy értésére adtuk, hogy mondja el azt a szép verset, amit tud, mert felvételt készítünk és az Északi sarkon majd leadja a TV.
Különben rengeteg verset tud, egészen hosszúakat is. Mindig nagyon megmelegedik a szívem, mikor elmondja valamelyiket.  S most külön nekem, a Mikulásnak szavalt. :-)


https://www.youtube.com/watch?v=pX7Gn14qg5I







Web Statistics