Lenke, Laci, Pipulka és a birsalma

Lenke barátnőmet mindkét lábára megműtötték, így felhívtam, hogy érdeklődjek hogyléte felől. Majdnem elájultam, mikor beszámolt, hogy a frissen műtött, bekötözött lábaival birsalmát főzött be.
-Te nem vagy normális!!!-adtam tudtára. De hát ő ilyen. Állandóan befőz minden befőzhető, eltehető dologból, s állandóan csomagol a szatyromba valamit ezekből a finomságokból, amik után az ember lánya megnyalja mind a 20 ujját. A kamrája egy kincsesbánya szószerint, úgyhogy semmiképp el nem árulom merre lakik, nehogy valaki kirabolja. :-)
Nos hát birsalmáról ment a szó, s én mondtam, hogy nekem is van, de nem bírom rászánni magam az eltevésére, mert annyira munkás azokat a rücskös, kemény gyümölcsöket pucoválni, hogy nekem ahhoz nincs már energiám, mikor munka után haza megyek.
-Hát akkor tavaly mit csináltál vele?
-Ott rohadt a fán.
No erre kedves barátnőm elkezdett győzködni, hogy ugyan olyat már ne csináljak, s addig-addig mondta, míg kezdett bennem feléledni a  lelkiismeretfurdalás, milyen dolog már kárba veszni hagyni a jó kis gyümölcsöt. Végül addig addig rágta a fülem, míg felajánlotta, hogy szedjem le, s mikor jövök hozzájuk megfodrászolni a férjeurát, hozzam el és együtt megcsináljuk. Én marha, ÉN MARHA! meg beleegyeztem.
A hajvágás a szomszéd 90 éves bácsi hajával együtt is hamar megvolt, addigra Lenke már kezdte mosni az üvegeket, mi pedig Lacival (tudom, mindenyájan azt hiszitek, hogy csak Laci nevű férfi ismerőseim vannak) nekiestünk a vágásnak és pucolásnak. A gyümölcsök szépek voltak, elég nagyok voltak, és nem igazán kukacosak, de így is lassan ürült a két vödör. Laci először is hősiesen négy felé vágta őket egy hokedlire helyezett deszkán egy nagykéssel, aztán csak pucoltuk, pucoltuk, pucoltuk. Egy adott ponton már úgy éreztem, hogy teljesen elzsibbadt az ujjam, mire rájöttem, hogy nem a kés nyelét, hanem a pengéjét nyomom pucolás közben. :-D
Lenke a megpucolt darabokat tőlünk átvéve további aprító és tisztító hadműveleteket végzett, közben főzte a szirupot, majd töltötte az üvegeket, miközben papucsából kikandikáltak a friss kötések.
Én marha mibe vittem bele szegény asszonyt!! Laciről nem is beszélve, aki gondolom ezek után a következő hajvágásig majd látni se akar.  :-)
Este nyolckor engem végül hazaküldtek, addigra a pucolás megtörtént, de Lenke még éjszakába nyúlóan rostokolt a tűzhely mellett, ki tudja hányszor ült le közben pihentetni a lábait.
Hát nem szemétség, hogy ennyi meló után pikk-pakk ki fognak ürülni a megtöltött üvegek?