2015. május 18., hétfő

Csak nem?






A tegnapi hosszú nap után megint elaludtam a gép mellett. Inkább lelkileg volt nehéz, bár ha nem jön be segíteni az egyik takarítónő kolléganőnk, akkor fizikailag is az lett volna, mert van egy új,  enyhén szólva is hatalmas lakónk, aki ágyban fekvő. Így is nagyon megfájdult a hasam, mikor próbáltuk valamelyest más pozícióba helyezni. Egyre több sajnos betegeink közt a demens is, az ember néha úgy érzi, maga is megbolondul. Nem irigylem a benti lányokat, bár volt olyan köztük, aki azt mondta, minden lenne, csak házi gondozó nem.
Hajnal 4 körül másztam be az ágyba a gép elől, ahol este próbáltam egy kicsit lazítani, kiereszteni a gőzt.
Reggel, mikor kihajoltam, hogy végigsimítsam és köszöntsem az ajtó előtt szorosan  keresztben fekvő
Tepertőt, a dróton egy megszeppent madárkára lettem figyelmes. Nem mozdult, ő is meglepődött.
-Ki vagy?-mosolyogtam el magam, és gyorsan behúzódtam a függöny mögé.
És igeeeen! Ő volt az, a rozsdáska!
Miután a madárleselkedő túrán megtanultam, hogy az odúkat ki kell tisztítani, hát otthon is kivettem a régi fészket a helyéről. Nem dobtam el, mert olyan szép.
És lám, nem telt bele pár nap, már jelentkezett is egy kis bérlő, elkezdte hordani a fészekanyagot. Úgy látom abból a moha kupacból is használt, amit még én helyeztem ki korábban.
Most már csak az a kérdés, folytatja-e a munkát, miután felfedezte, hogy én is itt lakom, és van egy Bödön nevű heverésző macsek is a nyugágyon.
Tepertő miatt a nyestektől nem kell tartania, mert megfigyeltem, ha kutya van az udvarban, akkor nem mer bejönni. Cicás időszakban is volt már fészkelő, úgyhogy reménykedem. Olyankor kirepüléskor a macsot be szoktam zárni.
Mindenesetre Tepertőt gyorsan megkeféltem, és a jó puha szőrt oda helyeztem a mohakupac mellé.
Szóval drukkolok ezerrel, és nagyon jó kedvem lett! :-)







Web Statistics