2015. június 4., csütörtök

Cseppek






Nagyon szeretem az apró boldogság-cseppeket. Megfényesítik a napomat, felemelnek. Tegnap és ma is kaptam belőlük.
Tegnap nyírtam a füvet, nagy hanggal brüngőzött a gép, ennek ellenére kis mozgolódást vettem észre tőlem úgy 1-1,5 m-re a fűben. Jobban odafigyelve teljesen elcsodálkoztam, mert egy kis tengelic matatott, nézelődött ott, láthatólag cseppet sem félt tőlem, bizalommal kukucskált. Nagyon megörültem neki. Csak mikor egész közel léptem, akkor röppent fel a közelben lévő drótra, de onnan is tovább szemlélődött. Még bizonytalanka, kicsit setesuta volt, a kutyától sem ijedt meg igazán.
Átlavírozott a naspolyafára, onnén az almafára. Én pedig elbűvölve, széles vigyorral néztem.
Mennyi minden veszély leselkedik egy ilyen csepp madárkára, mégis milyen bizalommal, félelem nélkül indul el a nagyvilágba.

Ma épp a hegy alatti, patakmeni úton karikáztam, mikor közel a fejem fölött áthúzott egy gólya. Errefelé nemigen vannak fehér gólyák, de ez mégis az volt. Fogalmam sincs hol lehet a fészke, de már tavaly is láttam őt, vagyis gondolom csak ő lehetett. Akkor épp egy jól megtermett siklót kebelezett be pontosan ugyanitt. Hihetetlen látvány volt. Glugy-glugy-glugy, s már le is nyelte az egész siklót egészben két másodperc alatt.







Web Statistics