Az asszisztens

Az én drága Ilus nénimhez nagyon hozzánőtt drága Berci nevű macskája. De mivel van neki egy évvel idősebb Marci is, kezdik a bunyózást. Marci már hetekre eltűnik csajozás céljából, azonban Berci minden este 10-ig Ilus nénivel nézni a TV-t, annak kebelén nyugodva. Viszont a cicus ahogy nőtt, egyre súlyosabb lett, Ilus néni már alig kap levegőt tőle. :-) Nos, hogy ez a szerelem zavartalan maradjon, és Berci ne kezdjen Marcihoz hasonlóan őrült csajozásba, Ilus néni döntött, az ifjú titán ki lesz miskárolva.
Az állatorvos azonban a megígért napon nem ért oda, így másnap reggel bezárta a szobába. Egyik szomszéd bácsit is odarendelte, hogy fogja a cicát, míg az altatót beadják neki, mert ő képtelen erre.Mikor délben oda értem, Ilus néni már tiszta ideg volt, mert a doki még mindig nem jött, holott reggelre ígérte. Ilus néni amúgy is az a típus, aki rögtön a legapróbb dolgon is szörnyű idegeskedésbe kezd, hiába is próbálja az ember lánya nyugtatni.
Mikor meglátott, rögtön sírós hangon könyörgésbe kezdett:
-Jaj, maradj itt amíg jön az orvos, jaj maradj itt! Azt mondta fél órán belül itt lesz.
Addig is elkészítettük a műtőasztalt, lavórt, törülközőt és diópucolással múlattuk az időt.
Végre valahára befutott a doki, Ilus néni rákezdte a siratást ahogy a cica megkapta az injekciót. Próbáltam én elterelni a figyelmét, de úgy sírt, mintha legalábbis örökre altatták volna el Bercit.
A műtétre az előszobában került sor, mi a nyárikonyhában várakoztunk, a szomszéd bácsi segédkezett az elalélt macsekot  a megfelelő pózban tartani.
Egyszer csak kiáltanak értem, hogy jöjjek. Ilus néni mindjárt halálra rémült, én nyomultam az előszoba felé.
A nagy esemény már megtörtént, de a szomszéd bácsi nem látott szemüveg nélkül, így nekem kellett asszisztálnom a befejező műveleteknél. Kaptam egy injkecióstűt, és Berci mindkét üres zsákocskájába be kellett fecskendeznem az antibiotikumot, miközben a doktor úr szétnyitotta az apró lyukakat, amiken a golyócskák kijöttek.
Még szerencse, hogy már sok mindenhez szokva vagyok öregotthonos pályafutásom alatt, így simán ment a művelet.
Szóval kérem házi gondozás címén macska miskárolásnál asszisztenskedtem.
Azért a napi dokumentációba nem ezt fogom beírni, hahaha. :-D

Felvételi a köbön

Hát igen, bármilyen hihetetlen, a gömbfejű, vasgyúró babámból nyurga, lakli kamasz lett és nyomja a felvételi vizsgákat.
Az írásbeli az még rendben is volt. Mármint időpontilag.
Aztán most az elmúlt pénteken kapott értesítést, hogy másnap (!) reggel jelenjen meg az egyik suliban szóbelizni. Nem siették el a dolgot, az biztos.
Aztán  a következő értesítés, hogy most pénteken 4-re menjen  a másik suliba. Ezt már kicsit furcsábbnak találtam. Nem lehetne egy felvételi vizsgát délelőttre, vagy legalább kora délutánra tenni??
De rájöttem, hogy igazán nem kellett volna meghökkennem, mert a harmadik suliba ugyancsak pénteken 17:40-re hívták be gyermekem.
Lehet, hogy hülye vagyok, de én ezt nem értem. Normális dolog ez? Mégis milyen teljesítményt várnak egy gyerektől este 3/4 6-kor? Ráadásul ez az éjszakai műszakos egy egyházi iskola.
Nem értem én ezt....

Járókeret?

Vénember kommentje az új kötelemet látva:
"Szóval most "köteles" lettél. Ez egyéb kötelességgel is jár! Pl. nem hagyhatod évekig a szekrényben, mert akkor már járókeret tartó is kell rá... Az meg nem fér oda a szódásüveg talp szemüveg tartója miatt. "


Tegnap este találtam egy fantasztikus bejegyzést, ami fellelkesített. :-) Érdemes annak is elolvasni, akit nem érdekel különösebben a hegymászás.


http://salamandra.reblog.hu/henri-85-jean-82-eves-a-maszopartnereim

Weöres Sándor: Tavaszvárók

Megládd, megint futunk a berken át,
feledve tél jegét.
A záros kert-ajtón s a kerten át,
ha felszikkadt a rét.
Most hűs estére hűsebb éjszakát
borít fehér sötét.
De majd megint futunk a berken át
s fogjuk köröskörűl az almafát,
feledve tél jegét,
ha felszikkadt a rét.





Gizi néninél voltam épp, mikor csengett a telefonom:
-Jó napot kívánok! A futár vagyok, hoztam egy csomagot......de a megadott cím egy öregotthon.

Hát így utólag nem csodálom az elbizonytalanodást, mert a cucc egy átlátszó nejlonban volt.
Fel kellett volna világosítanom, hogy szabadidős tevékenységként falra mászatjuk az öregecskéket. Persze kizárólag 90 felett.

Juhéjjjjjjj!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Végre van!!!!!!!!!!!!!

A patak ma

Éjjel óta esett, napközben meg is lett a hatása. Főleg ott félelmetes, ahol megbolygatták a patakmedret az új védrendszer kialakításához. Nem tudom, mennyire fog beválni. A parton lakók jó ideje lázadoznak a munkák ellen. Ráadásul az összes gyönyörű enyves égert, fűzfát és minden egyebet kivágtak  amit a közelben élők ültettek. Siralmas látvány.
Délután elállt az eső, remélem így is marad.

Ki ez az ember?

Boris néni beteg lett miután megkapta az influenza elleni védőoltást. Mivel állandó ágyban fekvő beteg, mondtam a fiának, hogy feltétlen hívja ki hozzá az orvost, mert gyógyszer nélkül ki tudja meddig elhúzódhat a kórság. Szót is fogadott, de édesanyjának elfeledte elmondani.
Mikor délután mentem Boris nénihez, hüledezve meséli, hogy képzeljem el, bejött a szobába egy ember, a félhomályban ő meg csak nézte, nézte, ki lehet az, annyira ismerős, jaj, annyira ismerős, hol láthatta már? Csak törte, törte a fejét, végül rájött, hogy hát persze, a TV-ben látta, Havas Henrik az!!

De vajon Havas Henrik miért kérte, hogy húzza fel a hálóingjét, mert meg akarja hallgatni a tüdejét?

Maga Boris néni is hahótázott, mikor elmesélte nekem az esetet, de kérte nehogy elmondjam valakinek, mert még véletlen a doktor úr fülébe jut.
Szóval pssszt!

Szegényember szabadtéri edzőterme

A tegnapi hosszú műszak után csak  vergődtem éjjel a párnámon, talán a nagy szél is közrejátszott, meg a fáradtság, de aztán csodaszép reggel várt. Kinn ugyan még mindig fújt, de szikrázóan sütött a nap, én meg élvezkedtem a puha, meleg dunyha alatt.
Később mostam, teregettem, matattam egy kicsit az udvaron, fát hordtam be, tavalyi elszáradt virágszárakat tördeltem le, ami egyben rögtön gyújtósnak is megfelelt. Közben mind azon törtem a fejem, hol tudnék egy kicsit "mászni". Álmodozom arról, hogy fogásokat kéne felszerelni a ház falára, de mivel az egyelőre nincs, lavíroztam kicsit a szomszéd telket az enyémtől elválasztó kőfalon, ami patakkövekből van rakva. Ugyan ez nem túl magas, de oldalazni lehet rajta.
Aztán az ötlött az eszembe, hogy a nyárikonyha falán kéne traverzelnem. Na ez sem olyan nagy kihívás lenne másnak, de engem, mint kezdőt felvillanyozott a dolog, s mikor belefogtam, és láttam, hogy nem is olyan könnyű, egészen belelkesedtem. Mászócipőnek befogtam egy egyszerű fehér tornacsukát.
A lábazat ad egy peremet, azon lehet a lépegetni oldalra. Amúgy az ablak léceibe, illetve a fal sarkaiba kapaszkodtam, az ablakpárkányt nem szabadott használni, mert ha arra az ember rátámaszkodik, akkor semmi nehéz nincs benne. A legnehezebb a két ablak közötti átjutás volt, mert teljesen szétfeszítve a két karom értem át csak egyik szöglettől a másikig. Közben szorosan kell tapadni a falhoz, mert különben rögtön elveszted az egyensúlyod és esel hátra.
Jó párszor kellett próbálkoznom, mire végre sikerült átjutnom lecsúszás nélkül. Irtó boldog voltam. A visszafelé út az még nehezebb, csupán egyszer sikerült átkapaszkodni. A nyárikonyha fala premier plan látszik az utcáról, szóval fogalmam sincs, mire gondolhatott, aki éppen arra járt. :-D De azt hiszem az utcabéliek kénytelenek lesznek megszokni az őrült szomszédasszony látványát, aki a nyárikonyha falán közlekedik.

A mászófalam :-D

Az egyik fogás. Igazán komplex, használható függőlegesként és vízszintesként is.

A csatornáig kell eljutni leesés nélkül

A lábazat mint lépegető elem. A lécek nem a mászás kellékei,  hanem Tepertő-távoltartó eszközök, mert kezdenek kibújni a virágok, s őkelme épp a falnak heverve szeret napozni.

Hát mit mondjak? Bizony érzem a karjaim. De mennyivel élvezetesebb kinn a napocskán, valamelyest a mászást imitálva és közben sikerélményeket szerezve edzeni. :-)

A selyemút árvái

Ezt a filmet tegnap este találtam. Igaz események alapján készült, s így még értékesebb számomra.
Fantasztikus történet arról, miként nyer meg egy fiatalember-aki egyáltalán nem ezért indul útnak-hatvan kínai árva gyermeket, miként változtatja meg az életüket, miként kovácsol belőlük összetartó, egymáshoz ragaszkodó csapatot és miként vezeti őket több száz km-en keresztül, hogy biztonságba helyezhesse őket.
Csodálatos!! Érdemes megnézni, aki ég nem látta.


https://gloria.tv/media/zvjgRfjQyqD

Határtágító lépések

Vagy nem is tudom minek nevezzem, mert igaziból nem lépések, inkább kezezések vagy mik. :-D
Az a helyzet, hogy a tavalyi sziklamászás és via ferrátázás után rájöttem, milyen nyiszlett vagyok. Persze azzal eddig is tisztában voltam, hogy nem bírok megcsinálni egyetlen fekvőtámaszt sem, és nem bírom magam egyszer sem felhúzni. Hogy is mondja a Biblia: A lélek kész, de a test erőtelen.
El is határoztam, hogy valahogy ki kéne feszegetni a határaimat ebben a témában, meg másban is, de azt majd csak nyáron tudom, és egyelőre nem beszélek róla, nehogy leégjek előttetek, ha nem sikerül megvalósítanom :-D
Túl sok eszköz nem áll rendelkezésemre a karom erősítésére, de kaptam ötleteket, meg magam is találtam ki ezt-azt. Mivel normál fekvőtámaszt nem tudtam csinálni, igyekeztem hát a női változattal próbálkozni, mikor az emberlány térdei lenn vannak a földön, a lábfejei a levegőben és úgy nyomatni. Ez így elég jól ment, már képes voltam egy idő után huszat is megcsinálni, ami számomra nagy szó volt. Aztán találtam a neten egy nagyon szuper fekvőtámaszos gyakorlatot, ott nagy választék van, és némelyikre én is képes vagyok.
A felhúzást Kobak gyerekkori kis kötéllétráján kezdtem gyakorolni, amit felakasztottam az ajtófélfába befúrt kampóra, ami a hinta helye volt valaha. De mivel ez se ment, kaptam egy ötletet Peti barátomtól, hogy ne az egész súlyom húzzam először. Nos, először egy kb. fejmagasságban lévő létrafokra csimpaszkodtam  nyújtott karral, úgy hogy a lábam maradt a földön, és igyekeztem ebből a helyzetből felhúzgálni magam. Mikor ez már ment, akkor lennebb süllyedtem egy létrafokkal. Most már ott tartok, hogy a legalsón vagyok, kitámasztom a lábam a küszöbnek, szinte hanyatt fekszem és úgy húzgálom magam felfelé. Ezt tulajdonképp olyan, mintha egy fordított fekvőtámaszféle lenne. Ma tízet meg tudtam  csinálni, majd némi pihegés után másik tízet fordított kézfejtartással.
Aztán van a kalapács emelgetés, hahaha. Mivel súlyzóm nincs, ezért egy méretesebb kalapácsot szoktam emelgetni, de azt is úgy, hogy a nyele legvégét fogom, mert úgy a leghosszabb az erőkar, és úgy a legnehezebb felemelni. Ezt a kalapácsot elég hamar kinőttem, azt hiszem most majd átnyergelek a baltára. :-D
Az alkarom intenzív erősítésére nagyon vagány ötletet kaptam, ami semmibe nem kerül.
Egy másfél literes flakont megtöltöttem vízzel, ezt hosszú madzaggal felkötöttem egy botra-történetesen nagymamám régi görbebotjára-, és ezt kell előrenyújtott karokkal tartani és szépen feltekerni a botra a madzagot, míg a flakon fel nem ér. Aztán szépen visszaengedni fokozatosan. Soha nem gondoltam volna, hogy ez milyen piszok nehéz. Eddig max. háromszor tudtam fel és letekerni közvetlen egymás után , lett is izomlázam tőle. :-)
Időről időre azért megnéztem, hátha már tudok egy normális fekvőtámaszt nyomni, de soha nem sikerült. Viszont valamelyik nap, jaj alig hittem el, de végre összejött!
Ma is csináltam egy-két gyakorlatot, aztán az előbb lehuppantam hirtelen felindulásból a földre, és kinyomtam ötöt. ÖTÖT!!!
Tudom, ez másnak holt röhejes, mert százakat nyomnak, de nekem szenzációs! Nem gondoltam, hogy valaha képes leszek rá. Talán egyszercsak majd felhúzni is sikerül magam. Végülis sziklát akarok mászni vagy mi a fittyfene!

ui.
Katici hozzászólása után ("szegény ember edzőterme") még eszembe jutott, milyen denevérpadot csináltam magamnak anno a gerincem nyújtásához. Fogtam az egyfokú létrát ami a kispadlásra visz fel, oda támasztottam a gang korlátjára, ez kb. 45 fokos szöget adott. Leemeltem az ólajtót, nekitámsztottam a létrának, arra jött még egy laticel, hogy ne legyen túl kemény, s Kobak régi, kinőtt pamut pizsamafelsőjéből és alsójából hurkot csináltam a lábaimnak a létra egyik fokára. No azon csüngtem fejjel lefelé. Szerintem a szomszédok nem tudhatták mi bajom van. :-D