2016. április 11., hétfő

Jolánka néni és a többiek




Lakik néhány demens öregecske is az otthonban, s ez olykor nagyon mókás, olykor nagyon bosszantó, olykor félelmetes dolgokat is okoz. Például az nem vicces, mikor egyik neki esik a görgebotjával a másiknak, vagy az csak először aranyos, mikor terítés közben Annus néni benyit a nappaliból és a helyére akar ülni, ami épp annál a kis ablaknál van, ahol a konyhából kiadjuk egymásnak a dolgokat. Mikor 5 percen belül már ötödször akar lehuppanni épp oda az útba, az már nem annyira aranyos. Az persze megint újra aranyos, mikor ebéd után pár perccel megkérdezi, hogy ebédeltünk-e már, s mikor válaszolunk, hogy igen, akkor csak annyit mond: Ja, akkor jó. De az már megint nem aranyos, ha a később érkezőnek megtalálja a tányérját félretéve és belekanalaz.
Az idő aztán persze mindent megszépít, és egy-egy értekezleten, névnapozáson kacagva, gurgulázva emlegetjük fel az ilyen dolgokat. Félreértés ne essék, nem kikacagva, inkább amolyan gőzlevezetésképpen, mert a nővéreknek is szüksége van erre, bármilyen hihetetlen.
Egyik visszatérő témánk, mikor drága Misi bácsi kiballagott a három házzal odébb lévő boltba, de visszafele jövet elszakadt a nadrágjában a gumi. Az épp szolgálatban lévő kolléganőnek csak az tűnt fel, hogy Misi bácsi áll az egyik kerítésbe kapaszkodva és nem mozdul onnén. Szegény nem tudta mit csináljon. Kapaszkodjon-e, a botját fogja-e, tartsa-e a kezében a vásárolt árut, vagy a nadrágját fogja, hogy le ne csússzon. Végül kolléganőnk mentette ki szorult helyzetéből, mert mögé állt, megfogta a gatyája derekát és mondta neki, hogy induljon. Misi bácsi félve nézegetett hátulra, hogy biztos ott vannak-e mögötte, így ért be a díszmenet az otthonba.
Vagy mikor kolléganőmmel kíváncsian néztünk ki a konyhaablakból az udvarra, ahol épp két demens néni feltűnően hosszan elbeszélgetett egymással. Nem tudtok elképzelni mi lehet a téma. Aztán hirtelen eltűntek, már hallottuk, hogy benn vannak a folyosón és Jolánka néni, aki hajlamos agresszív lenni, felemelte  a hangját. Valamin variáltak, hogy most Marika néni itt lakik-e vagy nem és hogy került ide, mit keres itt. Gyorsan elindultam feléjük, hogy megelőzzek valami csimbummot, mire Jolánka néni meglátva engem felderült: Na látja, ott jön egy fiatalember, majd megkérdezzük tőle!
Vagy mikor az újonnan érkezett Feri bácsi meglátva engem felderült: Párizsi Pancsa, hogy kerülsz te ide??
Vagy mikor Bözsi néni kora hajnalban átmegy Józsika szobájába, aki nem tud segítség nélkül járni és felébreszti, hogy menjenek a boltba. Vagy épp átmegy a harmadik szobába és  a sötétben keres magának az egyik szekrényben egy kabátot, mert  ha el akar kóborolni az utcán, azt mondjuk neki, ne menjen, mert  hideg van kinn. És persze pont az egyik legháklisabb lakó kabátját sikerül megkaparintania.
Se szeri, se száma az ilyen eseteknek.
A tegnapi hosszú műszak vége felé valami furcsa zaj jött a folyosóról, mire kolléganőm felpattant és máris szaladt. Én utána.
Jolánka néni csetlett-botlott az udvari ajtó felé, miközben az ablakpárkányba kapaszkodva levert onnén egy befőttesüveget, amibe valaki muskátlihajtásokat rakott gyökereztetni.
Összeszedtük a romokat, majd kolléganőm mosolyogva konstatálta, hogy mi volt a botladozás oka.







15 megjegyzés:

  1. Jaj Istenem, csak ezt ne érjem meg! Szomorú látni, mivé lesz az ember.
    A szomszédnénink 91 éves, súlyos demenciában szenved kb. 10 éve, azóta egy pillanatra sem lehet magára hagyni. A családja roncs lett ettől. Még jó, hogy vannak Otthonok, ahol csak bosszankodnak és derűvel kezelik az eseteket, bár tudom, sokszor nagyon megterhelő nektek is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát a mi idegeink sincsenek kötélből, bizony nálunk is kiborul a bili időnként, azért is jók ezek a közös nevetések, esetek felemlegetése, olyankor gyógyulunk. Mivel szupervízióra nincs lehetőség, csinálunk magunknak. :-) Az otthonokban annyival jobb, hogy váltják egymást a nővérkék, míg egy családnak éjjel-nappal, hétközben, ünnepen helyt kell állni, és nincs szusszanásnyi idő. Naná, hogy tönkremennek, elvesztik a türelmüket. Én is ismerek ilyeneket.

      Törlés
  2. Tudom, hogy felesleges "felkérdezni": Hát miért ? Miért kell, hogy ez legyen a vége ? Hogy el kell menni egyszer, azt mindenki tudomásul veszi, elfogadja. De hogy rossz cselekedeteinkért már a földön kell bűnhődni, az nem a legjobb megoldás.
    A csoda az, hogy vannak Pipulkák, akik szégyenletesen kevés pénzért felvállalják azt, amit régen a családok tettek meg, a legtermészetesebb módon. Ma már az öregekre senkinek nincs sem ideje, sem türelme, sem szüksége.
    Amúgy meg a papucsos kép ...hát igen, mosolyogni lehet rajta, de közben törölj le egy könnycseppet....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fodorka, nem a rossz cselekedeteinkért van ez, mert ha amiatt lenne, akkor Jolánka néni se itt tartana, hisz valaha szülésznő volt és rengeteg életet segített világra. Ez a gondoskodás ösztönösen benne maradt, volt régebben egy tolókocsis néni, akit mindig pátyolgatott, etetgetett, a gyerekének tartotta, és Rigónak szólította. Amúgy Joli néni elmúlt 90, egy szem gyógyszert nem szed, és jómaga nincs tisztában vele, hogy olyan, amilyen. Szerintem ez így még mindig szerencsésebb, mintha nagy fájdalmai lennének de ép lenne az esze.
      A fiatalok meg nem tudják felvállalni az öregeket, hisz éjt nappallá téve dolgoznak, ez nem az ő hibájuk. Falvakban meg ráadásul elköltözésre is kényszerültek a munkahely miatt. Ha mint régen, az asszonyok 55 évesen nyugdíjba mehetnének még nagyobb volna az esély, de akkor meg mint Katici szomszédai, teljesen tönkremennének. Az se jó.
      A könnycseppet én már sokszor letöröltem, de itt tényleg inkább mosolyogtunk, ez nem volt tragédia, ez csupán egy kedves eset volt. Amennyi temetést én már végig bőgtem nekem úgymond tök idegenek sírjánál, na az már inkább. Vagy az, hogy nem tudsz enyhíteni a fájdalmaikon. Bárcsak mindenkinek csupán annyi lenne a baja, hogy fordítva veszi fel a papucsát, ezen könnyen lehet segíteni.

      Törlés
  3. Válaszok
    1. Pedig ez még nem is olyan sírnivaló. Hátha a keményebb dolgokat is elmesélném....

      Törlés
  4. Mi milyenek leszünk vajon? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt csak Fennvaló tudja, és jól is van az úgy.

      Törlés
  5. M. Laurens
    ÁLDÁS VAGY ÁTOK?
    (demencia*)

    Áldás, vagy átok a gondolat?
    Örök tépelődés, vagy fájó öröm?
    Ki viseli akkor majd gondodat,
    ha az éltető ész végképp elköszön?

    Lesz-e, ki ekkor emlékszik még,
    mily sok és nagyszerű gondolat
    született meg egykor réges-rég
    e csodálatra méltó koponya alatt?

    A kór majd kezed rázza, remegve
    elhal a sejt, benne minden gondolat.
    Összesúgnak feletted majd nevetve,
    hogy az idő rajtad már rég áthaladt.

    Végső sóhajodkor a "Senki" lesz veled:
    az örökkönre szemed végleg nyitva marad.
    Elmúlsz majd, és általad elfeledett neved
    újra olvashatod; korhadó fejfád alatt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Reméljük lesz, aki emlékszik még akkor is, mint ahogy mi "emlékszünk" Jolánka néni sok szép segítségére a szüléseknél.

      Törlés
  6. fel a fejjel drága barátosném, máshol is előfordul, hogy amit viccesnek tart, és poénnak a blogíró, arról épp ellenkezőt gondol a nyájas olvasó, mert nincs ott, kívülálló, más szemmel lát, stb....

    én pl. két napig röhögtem magamon (magamon!) legutóbb, hogy a nyelv alatt szopogatós óriástablettát vízzel vettem be és gyomorba küldtem
    http://aja-nagymama.blogspot.hu/2016/04/nevess-derulj.html

    (mondjuk el se olvasták) de senki nem vette viccesnek :))))))))))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aranyos vagy Katalin! Nem, nem csüggesztettem le a fejem, valahol igaziból számítottam erre. Tudom, mennyire más kívülről, mint belülről.
      Főnöknőmnek is átküldtem a képet, aki szívét -lelkét kiteszi az öregecskéinkért, tudtam, hogy örülni fog, és valóban.
      Így reagált:
      "Kedves Maszi!
      Több ilyen aranyos felfedezést kérek! Ma már annyiszor megnyitottam ezt az üzenetet és jókat derülök rajta! Persze nem Jolánka nénit nevetem ki, hanem egyszerűen olyan vidám ez a látvány! Nem lehetne rá haragudni bármit is törne össze! Inkább legyen fele más papucsban, ellenkező irányban mint hogy kizavarjon a " saját házából"!
      Köszi!

      Törlés
  7. Tényleg, ki tudja mi vár ránk? lehet mi is pont ilyenek leszünk és még csak fel sem fogjuk majd, hogy viselkedünk.


    Ma voltam a piacon (elvitt a férjem kocsival) a kenyeresnél előttem egy idősebb férfi vásárolt, szemmel láthatóan zavartan viselkedett, beszélt. Mikor elköszönt az eladótól, azt mondta neki: kellemes húsvéti ünnepeket. Az eladó forgatta a szemeit és dühösen, szájhuzogatva mondta: esküszöm lelövöm magam, ha ilyen leszek. Majd meg is ismételte: Na én biztosan nem fogok így viselkedni, inkább lelövöm magam.
    Közben néz rám, helyeslést várva.
    Csak annyit mondtam neki, ne beszéljen így, mert senki nem tudja milyen vég vár rá, nem tudhatja ő sem, hogy nem lesz e pont ilyen, mint az a zavart férfi és tudatában sem lesz arról, hogy viselkedik.
    Azzal vágott vissza, hogy fogalmam sincs, hogy "az a sok vén trotty mit össze alakít egész nap a piacon"
    Nem tudtam neki helyeselni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bátor voltál Orsi! Köszönöm neked az idősek nevében is!!!

      Törlés
    2. Elég csak az Anyukámra gondolni, Ő is idős (mindjárt 78 éves) bár hála Istennek szellemileg friss.
      Meg én is leszek idős...bár ezt csak remélni merem, hogy leszek :)

      Törlés

Web Statistics