2016. szeptember 9., péntek

Szeptember





A fények olyanná lettek, mintha prizma törte volna őket meg. Már nem fehéren vakítóak és izzasztóak, hanem lágy színekre szakadoztak és langyosan melengetik a fákat, a hegyoldalakat, a szarvasok hátát. Már nem menekülünk lombok árnyékába vagy hűvös házakba előlük, arcunkat a nap felé fordítjuk és szívjuk-szívjuk szemhéjunkon át a lassan aszalódó nyarat. Kiszívjuk belőle az összes maradék nedvet, a barack, a szilva ízét, a tavak csobbanását, a kavicsok melegét, a hajunkba fonódott szénaillatot, és próbálunk minél többet becipelni belőle kuckónkba mint sün a fészkébe. Hogy kibírjuk tavaszig, hogy kibírjuk tavaszig...








13 megjegyzés:


  1. Kibírjuk...hogy meddig, már nem számít.

    VálaszTörlés
  2. Szeretem,szeretem az őszt! és most olyan csodás!
    És szeretem a telet is.:) A bekuckózás miatt.

    VálaszTörlés
  3. Ez a szeptember eddig tökéletes. :-) Én is szeretem.

    VálaszTörlés
  4. ezt elteszem magamnak, annyira gyönyörűn mondtad♥

    VálaszTörlés
  5. Válaszok
    1. Hú, még egy dicséret, a mindenit! Igazán érdemes volt megfogalmaznom az érzéseimet. :-)

      Törlés
  6. Azta!!! Ez olyan száp volt, mint egy önfeledt ölelés! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tyú micsoda hasonlat, pedig az tényleg igazán szép! No ezek után ezt nagyobb nyilvánosság elé kell tárnom. :-D

      Törlés
  7. Milyen szépen leírtad ezt Pipulka... teljesen átérzem. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha már ennyien mondjátok, akkor tényleg sikerülhetett jól leírnom. Köszönöm szépen Chanson! :-)

      Törlés

Web Statistics