2016. november 25., péntek

Székely Szabolcs: Ima, reggel







Reggeli fürdés, kávé. Omló
pirkadat. Ázó reggeli illat
vibrál mindenen izzó fényben
most, amikor még párás
kisszoba-ablak előtt próbálja
kinyitni szemét ez a nap. S ahogy indul,
kávégőznél zsibbad a versláb,
s első szál cigarettám szívom
félálomban a reggeli végén.
Súlytalan arcát gyűri a város.
Kint a tükörnél fogkefe surrog.
Felriadok. Ha te lennél.
Á, nem.








7 megjegyzés:

  1. olyan szépen írta le, hogy minden egyes jelenetet látok...

    ...s hozzá a fagyos reggel fotó, telitalálat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, én is így vagyok vele! Mintha ott lennék, még a neszezéseket is hallom, az érzéseket is érzem, s az a fájó felütés a végén, huh...na! Őrületesen jó vers!

      Törlés
  2. Este, amikor olvastam, az volt az első gondolatom, hogy ez a ma esti szép. De ezt mégsem írhattam ide, mert ez egy hajnali vers. Akkor legyen reggeli szép! - gondoltam. De az sem jó, mert csak részben igaz: ami versnek szép, az érzésnek nem annyira. Így hát nem írtam semmit.

    Ma reggel újra visszatértem a reggeli helyetti kávéval, félálomban, amikor a kisszoba-ablak előtt próbálja kinyitni szemét a nap és súlytalan arcát gyűri a város. Kint a tükörnél fogkefe surrog..., mint a versben,... aztán innen változik a helyzet, mert nekem az jutott eszembe, hogy jó lenne, ha minél előbb elvonulna az ifjúság és átadná a fürdőszobát végre :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyébként, nagyon tetszik a vers és a kép is :)

      Törlés
    2. Ez a verselemzés nekem felettébb tetszett! :-D

      Törlés
  3. Milyen kár, hogy nem ez a vége:
    "Felriadok.... Hát te jöttél...
    Ámen..."

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, kár, de akkor lehet nekem nem is tetszene ez a vers annyira, mert pont az utolsó sor teszi annyira drámaivá.

      Törlés

Web Statistics