2016. január 21., csütörtök

A búcsúlevél





Ilus néni félretétetett a boltban egy kacsamájat, tegnap délután el is vittem neki, mert szólt a boltos Mónika, hogy megjött.
-A fiaim is azt mondják: édesanyám, ne vonjon meg semmit magától, ami jól esik vegye meg! Úgyhogy elhatároztam, ha megérem 2016-ot, akkor veszek egy kacsamájat.
Ilus néni nagyon szerencsés, mert tapasztalataim szerint az idősek nagy része már gyönge étvágyú, van akit már nem is érdekel az evés, igaz más se, de ő annyira örömmel és olyan jó étvággyal tud enni, hogy az hihetetlen. Főzöcskéz is magának az ebéden kívül, amit viszünk neki az otthonból, de még a menzás koszttal se volt sose baja, neki mindig minden finom. Pedig sokszor tényleg nem finom ám. Élvezet még csak hallgatni is, ahogy előadja, mit fog készíteni "uzsonnára", aztán arra napokig rájár. Az uzsonna ugyanis nála nem lekváros vagy vajas kenyér, hanem ennél némileg komolyabb kaják. :-)
Ma mikor megérkeztem hozzá, mint mindig, rögtön mesélésbe kezdett.
-Tegnap délután lepihentem, de nem bírtam nyugodtan feküdni, miközben arra gondoltam, hogy ott van a fagyasztóban a kacsamáj. Felkeltem, levágtam a kisebbik felét, lementem a nyárikonyhába, kicsit megforraltam, abból jó májleves lett, aztán kacsazsírban kisütöttem. Azon nyomban melegen nekiláttam, igaz néha közben eszembe jutott, hogy 3500 ft-os kacsamájat eszek. Én úgy bezabáltam, hogy azt hittem meghalok. Fogtam is egy papírt: Drága Erikám! Köszönöm, hogy megszabadítottál a szenvedéstől. Isten veled!
-Hol van a papír??-kiáltottam rá hahótázva, mert hirtelen azt hittem csak hülyéskedik.
-Az előbb gyűrtem össze és dobtam be a sparheltba.

Igaz is, minek tartogatta volna, ha egyszer életben maradt. :-D
Hát így esett, hogy ma ebédre én is 3500 ft-os kacsamájat kóstolhattam, mert egy darabot, biztos ami biztos félretett nekem.








Web Statistics