2016. május 20., péntek

A 120-as




Bizonyára van aki emlékszik arra a fotómra, ahol Gyula bácsi műhelyét mutattam meg. Ma náluk fejeztem be a munkát, és eszembe jutott, megkérdem, elvállalná-e a kaszámat.
Állandóan kínlódom a fűnyírással, vannak olyan helyek, ahol még a nagy benzines gép is folyton lefullad. Tavaly kölcsön kaptam egy kisebb fajta damilos fűkaszát, tán emlékeztek arra is, mikor becsavarodtam :-D, mármint feltekerte a copfom egy részét. Már akkor fontolgattam, hogy meg kéne tanulnom kaszálni. Van is itt a egy öreg szerszám, a házzal együtt maradt rám, még az előző tulajdonos bácsié volt. Rozsdás, életlen, én már szinte használhatatlannak ítéltem ránézésre, de azért itt van 15 éve ugyanúgy.
Most újabb inspiráció a kaszálásra, hogy ez is erősíti a kart, szóval még egy edzési lehetőség a mászáshoz. :-D
Aztán meg többször is gyönyörködtem már ebben a kis videóban:

https://www.facebook.com/bambooclub.mo/videos/1072132049492132/?pnref=story

No valószínű én sose fogom tudni így vágni a rendet, de már attól is el leszek ájulva, ha egyáltalán sikerül akárhogyis megtanulnom  a műveletet.

Szóval műszak végeztével megkérdeztem Gyula bácsitól megnézné-e azt az ósdi kaszát, vajon rendbe tudná-e nekem hozni. Az öreg nagyon szeret engem, úgyhogy menten beleegyezett, pattantam is a bicóra, s fordultam egyet.
Nézegette, forgatta, a tulajdonosával valaha együtt dolgozott. Ki tudja, lehet ezt a nyelet is  ő csinálta, mert régi nyél, azt látja, a fém is jó anyag, vékony. Hát neki látott, bár mondtam, hogy ráér, de rögtön meg akarta csinálni.
Gyula bácsi iszonyú sokat tud beszélni, az utcán is képtelenség tőle elszakadni, sose ér véget a mondókája. :-) Most sem volt egy percig se csend. Picit fabrikált a kaszán, de közben minden kis vicek-vacakról volt valami mondandója, ami a kezébe került. Ez ilyen szerszám, ez amolyan, ez erre való, az amarra, ezt tudom-e mi, azt ő csinálta valami régi akármiből, azt meg kiegyengette, meghajlította, szegkiszedő lett belőle, ezt meg már nem ismerik, mert az ekét kellett vele tisztítani régen, neki még kettő is van belőle. Tényleg valóságos kincsesbánya van a 86 éves ezermester birtokában, szerintem nem létezik olyan szerszám, kütyü, mütyü ami neki ne volna akár több példányban is. És bármit előhúz a számomra káosznak tűnő halomból, annak mind van valami funkciója, haszna. Gyula bácsi nem csak alkot, hanem az alkotáshoz való szerszámokat is elkészíti magának.
Én meg persze odavagyok minden régi dologért, még kérdezgettem is, aztán egy óra múlva rájöttem, hogy hohó, ez így nem lesz jó, mert ő csak mesél-mesél, én meg még este is itt fogok ülni. Így egyszer-egyszer inkább elmentem a háta mögül és leültem arrébb valamelyik kispadra (persze azokat is mind ő csinálta, mint szinte mindent a ház körül).
Lassan ugyan, de szép módszeresen csak gyógyulni kezdett a kasza. :-) Én meg lestem, ahogy szétszedi, kezével hinti rá a vizet, a kaszakővel megpucolja a rozsdától, kiválaszt a köszörű mellett sorakozó konzervdobozokban tárolt legalább 10 szemüveg közül egyet, köszörüli, újra vizezi, az ékbe rovátkákat üt egy célszerszámmal, hogy ne csússzon ki olyan könnyen, beállítja a kasza szögét, magyarázza, miért van kissé felfelé hajlítva  a hegye, újra locsolja a vízzel, százezerszer ismételt gyönyörű mozdulatokkal megfeni, figyelmeztet, hogy nagyon kell vigyázni ilyenkor, nehogy elvágjam a kezem. Közben ide-oda ballag a köszörű, a kút, a tuskó között, s minduntalan ott felejti valahol a görbebotját. Olyankor gyorsan kerítek egyet, mert van millió az udvarban, a kertben, itt-ott lerakva.
-Nagy lesz neked ez a kasza, nagyon hosszú, ez 120-as. Kérdezősködjél a faluban van-e valakinek kicsi, 60-as. Biztos van, mert már senki nem kaszál.
Mikor végre elkészül, odabattyogunk egy kis füves részhez, kipróbálja, magyarázza a mozdulatokat.
Cirka két óra múlva végül csak eljutunk a kapuban való búcsúzkodásig. Lelkemre köti, hogy vigyázzak vele a biciklin, és próbáljak kisebbet szerezni, és nehogy elvágjam az ujjam. Egy fillért se fogad el, bármennyire erősködöm.
Hazafelé az egyetlen kritikus pont a kocsma előtt elhaladni, ahol péntek 6 óra lévén tele van a terasz férfiakkal, én meg piros kendőcskémben egyensúlyozok a bicajon a kaszával. Nem mertem nézni se jobbra, se balra, csak mereven előre, csak előre, csak előre. :-D
Otthon kirohantam a kertbe és nagy levegőt véve elsuhintottam az első vágást Gyula bácsi instrukcióit követve, aztán a következőt, meg a következőt. Szerintem fog ez nekem menni 120-assal is, csak gyakorolni kell. :-D Az a suhogó hang meg egyszerűen elvarázsolt, máris beleszerettem. Majd eljön az idő, mikor már egyszer sem vágok bele  a földbe, és nagyjából egyforma hosszúra sikerül leoperálnom a füvet.  Mindenesetre egy hólyagot máris sikerült szereznem, de egye fene. Munka végeztével fűcsomóval szípen meg is törültem a kaszát, ahogy Gyula bácsi tanította.

































Web Statistics