2016. szeptember 9., péntek

Szeptember





A fények olyanná lettek, mintha prizma törte volna őket meg. Már nem fehéren vakítóak és izzasztóak, hanem lágy színekre szakadoztak és langyosan melengetik a fákat, a hegyoldalakat, a szarvasok hátát. Már nem menekülünk lombok árnyékába vagy hűvös házakba előlük, arcunkat a nap felé fordítjuk és szívjuk-szívjuk szemhéjunkon át a lassan aszalódó nyarat. Kiszívjuk belőle az összes maradék nedvet, a barack, a szilva ízét, a tavak csobbanását, a kavicsok melegét, a hajunkba fonódott szénaillatot, és próbálunk minél többet becipelni belőle kuckónkba mint sün a fészkébe. Hogy kibírjuk tavaszig, hogy kibírjuk tavaszig...








Web Statistics