2016. november 19., szombat

November






Hol még ősz van, hol már tél, talán maga november se tudja, hányadán áll igazán.
A díszes lombok sorra földre hullanak, s a színekből rothadó valóság lesz. Van aki hamar megszabadul ruhájától, mint a bodza vagy a juhar, van aki hosszan elbabrál ezzel a művelettel, mint a nyír vagy a fűz. Némely tölgyek pedig egész télen szivarrá sodrottan őrzik elszáradt, barna leveleiket az ágakon, mintha szégyellenék csupaszságukat.
De hát így vagyunk mi is, ki hamar őszül, ki később, ki meg festék alá rejti színtelenségét.
Szemerkélő esők, undok, dagadó sarak figyelik a szürke reggeleket, s ha időnként kisüt a nap egy-egy időre, cseppet fényleni kezdenek a nedves háztetők.
Kémények füstölnek, furcsa, kesernyés szag terjeng, fahasogatás hangja hallatszik hol innen, hol onnan. Melegszünk, melegedni próbálunk, mert a kabát alá is bekúszik a köd.
Diószemek koccannak egymáshoz a zsákokban törésre várakozva, miközben  decemberi kalácsillat után vágyakoznak.
Az emberek is vágyakoznak. Kibújni a szitáló párából, a rövid nappalokból, a nedves, nyúlós felhők alól a fényre. Karácsony után már minden nap egy tyúklépéssel hosszabb lesz-mondják a régi öregek, mi pedig hiszünk nekik.



















































Web Statistics