2018. március 31., szombat

Szalma-nyoszolya




Augusztus 19-én volt ez a túra, szóval már jó rég, de valahogy mostanában nem megy a blogírás. Fogalmam sincs miért, kedv volna, még tán némi kicsi idő is, de fáradt vagyok, ellébecolok itt a gép előtt csak úgy cél nélkül nyomkodva, az íráshoz meg koncentrálni kell.
No most talán hátha!

Volt nekem már tavaly egy titkos tervem, egy amolyan határfeszegető. Mármint a saját határaimnak feszegetése. Úgy gondoltam, ez a hétvége igazán alkalmas lesz a megvalósításra, feltéve, ha sikerül. Kicsit bővebben pakoltam, mert a máskor használatos dolgok mellé alvó ruhát és hálózsákot is tettem a zsákba. Igen, végre kinn szeretnék éjszakázni a hegyen, ha nem is a legnagyobb rengetegben, de azért több km-re kinn bármitől is.
Magamhoz vettem Hubát meg a bicajt és kitekertem a szokásos panzióhoz. Huba nagyon ügyesen szaladt utánam, ebben is tanulékony.


Útközben lefényképeztem a hatalmas, öreg fekete nyárfát



A völgyben a szokásos girbegurba sínek mentén haladtunk a Hamuházig, onnan néztem ki egy bércet, amit fel szerettem volna fedezni.



Sapkát húzott a csavar




Az 51-es szelvény a patak közepén













A Hamuháztól nem messze van az a vadetető, ahol múltkor meghúzódtunk Hubával, ide terveztem túra után az éjszakázást. Derékalj van bőven, hisz dugig szénával, tető is a fej fölé. A cuccomat eldugtam jó helyre és nekivágtunk az etető mellől induló Kuruc-bércnek.
Ez nem volt annyira meredek, mint a Viski-bérc, de azért kapaszkodásban itt se volt hiány és ösvény se látszott igazán. Ha jobbra lenézett az ember, ott csordogált a Kuruc-patak.









Csodás díszlet




Nem sok gombával lehet találkozni, de egy helyes kis piros az utamba került és rám mosolygott





Na  egyebek mellett az ilyen fantasztikus öreg tölgyekért is érdemes a járt utak helyett járatlanokat választani




A bérc néhol teljesen vízszintesen haladt. Itt akár még táborozni is lehetne, ha volna víz.









Egy megboldogult kerítés maradványait növi be lassan a növényzet. De vajon miért hagyták itt a drótokat és cölöpöket?










Más nyoma is maradt a kerítésnek :-(




Nézzünk le a bércről!




Egy idő után halódó fenyők közé értünk. Az illat nagyon finom volt, de hát hiába, ezek a fák nem ide valók








Itt egy darabig kavarogtam, mert nem tudtam eldönteni a térkép alapján, hogy melyik részén járok a bércnek, ugyanis keresztben haladt egy ösvény, és pont egy ilyet kerestem. Elindultam rajta jobbra, aztán balra, de végül hosszas vacakolás után úgy döntöttem, hogy ez még nem az a hely. Mint később kiderült, a döntés jó volt. Hát ezért is szeretek csak térkép meg ösztön alapján tájékozódni. Nem akarok kütyükre hagyatkozni, az túl egyszerű és túl hamar megszokja az ember a biztonságos kényelmet, eltűnik az izgalom, a saját ügyességünkre, okosságunkra vagy épp butaságunkra figyelés, eltűnik az öröm egy jó döntés felett és a mérgelődés egy rossz felett. A szívem akarom követni, nem alkalmazásokat okostelefonokon. Még akkor is, ha ezzel időt vesztegetek, bozótosokon vágok át hiába, plusz utakat kell bejárnom és időnként izgulnom, hogy mi lesz.





Húú, összetalálkoztam a bérc szigorú őrével is, de szerencsére tovább engedett utamon, látta, hogy semmi rosszban nem sántikálok. Biztos vagyok benne, Katici is szeppenten fotózta volna le a félelmetes teremtményt.





Vissszatekintés. Arról jöttem. Be szép, jaj be szép úttalan út!




És előre? Az se csúnya!









Talán a bérc legmagasabb pontja?




Régről maradt sánc nyomai









Végül kiértem egy széles útra, ahol valaha a kék 3szeg jelzés vezetett hosszan kanyarogva fel a Csóványosra




A Szoros-patak csordogál ott lenn a völgyben





A valahai kék 3szeget csúnyán ledózerolták, gondolom itt szállították le a rengeteg kidőlt fa egy részét. Megmondom őszintén cseppet sem tetszett a látvány, főleg a Kurcuc-bérc szépsége után.




Hűsölés lábmosással





Alámosott gyökerek






Az ember munkája :-(





Útjelző tábla helyett





No ezt is csinosan megoldották :-( 




Az  egyetlen megmaradt, nem szürkével lemázolt jelzés





Újabb útjelző. No akkor menjünk arra!




Élő függöny. Még mosni se kell karácsonyi és húsvéti nagytakarítások idején. :-D




A kidőlt fából új élet sarjad




És visszaértem a Hamuház melletti rétre a pillangók és virágok közé





Lepihentem a tisztáson várakozó padok egyikére és elővettem maradék uzsonnámat, hogy testvériesen megosztozzunk Hubával. Ahogy ott falatozunk, megjelent egy férfi és egy fiúcska, nagy zsákokkal felpakolva. Szóba elegyedtünk, ahogy az már lenni szokott. Azt hittem testvérek, de apukáról és fiáról volt szó, a férfi meg is mosolyogta tévedésemet. A fiúcska láthatólag maradt volna, de a fölnőtt úgy határozott még tovább mennek a Halyagosig és ott éjszakáznak függőágyakban. Megkérdezte én hol alszom, mire a vadetetőre böktem.
Szép lassan elballagtak, maradtam a csenddel, a lemenő nappal, az alkonyodó erdővel. Lesétáltam hát a patakhoz és csaptam egy jóleső mosakodást. Az ingembe törülköztem, mivel alváshoz hoztam másik pólót. Jól esett a kristálytiszta patakban lemosni a napközben rám tapadt koszt, izzadtságot.
A túrázós gúnyáim gondosan kiteregettem a gerendára és berendezkedtem hálóhelyemen. A vadetető ajtaját résnyire behúztam egy madzaggal és rögzítettem. Épp annyira, hogy Huba éjjel kimehessen esetleges dolgát végezni, anélkül, hogy fel kelljen engem ébresztenie.






Kicsit káoszosra sikerült a hálózsák körüli állapot, mert igyekeztem a fontos dolgokat a közelembe helyezni, a teljes sötétedés idejére. De hát az én rendetlen, összevissza természetemnek ez épp nem volt újdonság. :-D





A bakancsom külön helyet kapott, őt végtelenül meg kell becsülni!




 Sokszor eszemben volt túrák előtt, hogy elhozom a dalos füzetem, de valahogy mindig elmaradt. Most végre sikerült beraknom a zsákba, így alvás előtt énekelgettem egy sort.




Vajon melyikünk aludt el előbb? :-D



Korán feküdtünk, hát korán is keltünk. Oly friss és harmatos volt a reggel, hogy legszívesebben együtt kiáltottam volna a patakkal, a madarakkal: Jó reggelt világ!
Csend volt éjjel, nagy csend. Persze ilyen időszakban, mikor van eleség bőven az erdőben, miért is jönnének állatok az etetőhöz?
Utólag olvastam a neten túratársaktól, hogy már bőgtek a szarvasok ezen éjjelen. No én abból ugyan semmit nem hallottam, bruhahaha. Most vagy annyira mélyen aludtam, vagy arrafelé nem jártak.
Egyik madarász barátom megkérdezte:
-Egyedül aludtál kinn?
-Igen. Miért?
-Hát sokszor fiúk is megkérnek engem, hogy menjek ki velük éjszaka, mert nem mernek egyedül.

Nem mondom, eléggé legyezgette az önbecsülésem ez a kijelentése.
Szóval sikerült kinnebb tennem a saját kerítéseim. Terjeszkedtem cseppet, és ez nagyon-nagy örömmel töltött el. Jöhet egy következő lépés, juhéjj!

Nézzétek hát meg velem milyen a reggel a Fekete-völgyben augusztusban:


https://www.youtube.com/watch?v=7PN2qIlXZAc





14 megjegyzés:

  1. Csodás volt a videód és a beszámolód is. Nagyon bátor vagy, kevesen mernének így nekivágni egy ilyen útnak. Örülök, hogy semmi veszély nem leselkedett rád, és szerencsés túrád volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Éva! Nem veszélyes környék ez, maximum pillangók leselkedtek. :-)

      Törlés
  2. De jó, hogy hoztál egy kis nyarat ebbe az esős időbe!
    Csuda egy nő vagy!
    Legyezgethette is az önbecsülésedet a barátod kijelentése. Én nem tudom, mennyit mertem volna aludni ilyen helyen, még társaságban sem, nemhogy egyedül. Mert ott van ugye a bérc őre és egyéb félelmetes teremtmények, meg aztán mint kiderült, farkasok is vannak a Börzsönyben...és a bakrókákról ne is beszéljünk. Szóval, nagyon bátor vagy!
    Huba előtt le a kalappal, milyen hűséges kísérőd lett a kis szökdösős bohócból.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Te csak ne szólj semmit, nem is tudom ki kezdeményezte az Őrségben a kinnalvást. :-D A felsorolt állatok közül tán a bakróka a legveszedelmesebb jószág. :-D
      Huba meg...odavagyok érte! <3

      Törlés
  3. Ilyen bátran kell élni Cimbi, nagyon tetszik!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez még csak kicsi bátorság, de remélem még növelhetem Cimbi!

      Törlés
  4. Én aludtam volna ott.Nem valószínű hogy ártó szándékú emberek ennyit gyalogolnának, és várnának egy magányos kirándulóra, aki vagy jön vagy nem.Munkából hazafelé este ezerszer nagyobb az esély hogy bántódása esik valakinek...na jó én azért gázspray-t biztos hogy vinnék magammal meg rugós bicskát.
    Boldog húsvétot Pipulka!:) Sok locsolkodóval vagy anélkül, ahogy szeretnéd!;)
    Mariann

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jól beszélsz Mariann, pontosan így gondolom én is! :-)

      Törlés
  5. Elismerésem...Voltak nekem is "dolgaim" - ifjú koromban - de egyedül azért nem aludtam erdőben. Igaz, azt tudom, hogy egy kutya az ember mellett többet ér két testőrnél.A "félelem" szót nem éreztem és ismertem, míg Lili velem volt. Azóta elveszett minden... A biztonságérzetem is.Igaz, az idő is...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt hiszem Huba bújna inkább mögém, ha valami zűr lenne, de persze mégis jó érzés, hogy van nekem. Ettől függetlenül egyedül is elindulok, nem mindig van lehetőség őt vinni.

      Törlés
  6. Bandában biztos én is elaludnék ott, de egyedül azért nem :)) bár ettől csendesebb hely nem létezik, igaz az éjszakai erdőnek is vannak hangjai (gondolom én...) de Te ebből nem észleltél semmit, aludtál mint a bunda :D

    Májusban lesz egy ilyen (Erdélyben) erdőben, hegyek közti ottalvós négy napos túrás út, az igaz hálózsákos lesz és egy faházban, de közel-távol semmi lakott rész, szóval izgi lesz az is :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Juj, ez nagyon klassz lesz Orsi, én is veled izgulok! :-)

      Törlés
  7. Gyönyörű kaland, de jó, hogy utólagosan feltetted a képeket ebben a nehezen jövő tavaszban! Öröm volt nézni a Te szemeddel. Vagány lány vagy, és mély, tartalmas életfilozófia tükröződik a mondataidban. Huba "kikupálódott" melletted, túratárs nevelődött belőle. :) Milyen jót ivott a patakból, a természet része volt Huba. Sok vidám feltöltő kirándulást kívánok, azzal a szerénytelen kéréssel, hogy oszd meg az élményeidet, ha időd és kedved engedi! :)
    Luca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyi elmaradt bejegyzés van túrákról, több már félkészen, remélem lesz energiám bepótolni őket.
      Huba igazi társ lett, legalább annyira hegyrajongó, mint én, és ez végtelenül jó érzés. Én is nagyon szeretem, ahogy iszik a patakból, ahogy beleszimatol a reggeli friss levegőbe. :-) Remélem rengeteget túrázhatunk még együtt.

      Törlés

Web Statistics