még mielőtt a neonokat lekapcsolnák,
és kintről a pórázokat bevinnék
a tungsramtól hangos panelvackokba,
mielőtt a nagyváros
megszűnne nagyváros lenni,
távolba csomagolok,
becsomagolom mind,
és a kapcsoló szokásos kattanásával
kívánok neked felhőtlen éjszakát,
forgatókönyves és regényes
mélyalvó fázist,
mintha csak a magamét
adnám oda a múltheti cédulák mellé.
a csókot az arcod helyett
jobbhíján az utcai fényekre nyomom,
és csak vakon bízhatok abban
hogy vigyáznak rád a feletteseink,
mielőtt a plafonra kifeszíteném
poszterizált alakodat
és őrizném párnákkal
kézjegyedet a homlokomon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése