2015. július 19., vasárnap

Szülinapi kirándulás 1.




Nem, nem az én szülinapom, hanem Kata barátnőm kapta ezt az ajándékot a zurától.
És hogy kerültem én oda? Hát úgy, hogy  a múltkori sziklamászáskor kiderült, hogy mennek, én meg ott sápítoztam, hogy húú de jó meg hűű de jóó, meg én is, én is akarok. Mire Zoli aszondja, hát jöjjek, mert van egy hely a kocsiban, akkor nem az unokaöccsét hívja, aki lehet el se jönne, holnapra adjak választ. Hirtelen meglepődtem, hisz csak pár nap volt addig, de Zoli kijelentette, hogy mit variálok, hát nem ezt akartam???
Így hát másnap engedélyt kértem a kolléganőktől két nap szabira, és már ment is a telefon, ne hívjanak mást, jövööök!
Nem voltam épp a legfittebb, hisz vasárnap is dolgoztam és azóta egyfolytában, ráadásul az indulás előtti napon elég pocsékul éreztem magam, a torkom is fájt, s a lázmérő 37,8-at mutatott. De azért neki álltam csomagolni, sütit sütni, közben igyekeztem magam mézes pálinkával, sós vizes gargarizálással és biztatással kúrálni, hogy nehogy már ne tudjak elmenni, mikor végre itt az alkalom!
Szóval összecuccoltam és reménykedtem a másnapi feljavulásban, ami hála Isten úgy is lett.
Öten indultunk útnak, így megismerkedtünk Józsival is, aki Zoli kollégája, és egy nagyon helyes, nagyon jó gyerek. Róla el kell mondanom, hogy irtóra nagyra becsülöm, mert mint kiderült, 9 éves kora óta a nagyija neveli, s most mikorra a nagyi öreg lett és beteg, Józsi ápolja, gondozza, most is be kellett kalkulálnia, hogy nincs kire bízza őt hosszabb időre. Otthonba nem szívesen adná őt, elég megoldatlan a helyzet, így lavíroznak kettecskén az élet vizében. Józsi nem is olyan messze lakik, a Börzsöny déli oldalán, így megbeszéltük, hogy próbálunk majd közös túrázásokat összehozni. Útközben kiderült, hogy elég közös tempóban haladunk, ő se szeret rohanni, és szeret madárkákat meg hasonlókat fényképezni.
Nagyon érdekesnek találtam, hogy miután leírtam ide, hogy a fene megette, miért is nem indultam én el korábban egyedül kirándulni, hisz tök jó úgy is, ez a mostani már a második társas kirándulás rövid időn belül, s ha Józsival sikerül egyeztetnünk, lesz több is. :-) No majd meglátjuk, most maradjunk a jelenben. :-)
Úticélunk a Szlovák Paradicsom volt, ahová fiatal korom óta vágyom eljutni, s bár sokat kellett várni ennek az álomnak a beteljesülésére, most hopp, hirtelen itt van, már ülünk is az autóban, én hátul dülöngélek két fiú között, hol egyiket szeretem a kanyarokban, hol másikat. :-)
Több órás zötykölődés után érkeztünk meg a hatalmas Podlesok kempingbe, ahonnan még a Magas Tátra vonulata is látszott. Be is gőzöltem a látványtól rendesen, nagyon szeretnék még oda is eljutni az életben, hiába voltam többször ifjú koromban lányos túrákon, nagyon visszavágyom.
A képek között lesznek vegyesen, mert  a többieknek klassz masináik  voltak, azokkal sokkal jobbakat lehetett készíteni.


Útközben egy pár percre megálltunk a feketebalogi kisvasútnál. ( Gondoltam is Tiborunkra és Ozserünkre) Nicsak, hát hol gyártották ezt a mozdonyt kérem szépen??









Gyors evészet és összekészülődés a kempingben az első, rövidebb túrára




Mivel délután vágtunk neki, túl nagy távot nem tervezhettünk be, bár itt nem a táv a lényeg, hanem a sok gyönyörűség.  Először a  Piecky szurdokot céloztuk be, úgy gondoltuk, az belefér.
No akkor induljon a kirándulás!


Az út telis teli van hidacskákkal létrácskákkal, hol fából, hol fémből








Botanikázni sajnos nem volt túl sok időm, nem feszíthettem ilyesmivel a többiek idegeit. :-) Azért sutyiban gyorsan lekattintgattam néhány növénykét és már a nevüket is tudom.


Nagy völgycsillag





Kéküstökű csormolya




 Vajvirág




Ujjaskosbor




Csuda helyes házikók mellett vezetett utunk, eltöltenék bármelyikben vagy egy hónapot ezen a mesés helyen.















Turbán liliom




A patakban nem túl sok víz csordogált.  Úgy tűnik ott is szárazság van









De azért izgalmak akadtak bőven




Pipulka amott lenn kódorog még





Aztán csak neki indult




Irtó vagány lehet, mikor itt igazán folyik a víz














A következő hosszú létránál már némi vízesés is akadt





Józsi a szeren







Nini, magasabbra jutottunk a Csóványosnál és  szinte észre sem vettük a szintkülönbséget annyi volt a látnivaló




A lefelé út nem volt túl térdkímélő, hamar előkerült az addig  hátiszákon pihenő túrabot. Kevés helyen volt kilátás, de egyszer megpillantottuk a messzeségből kukucskáló Magas Tátrát, aztán lejjebb még egyszer kitekinthettünk a fák közül a síkra. Gyönyörű alkonyati fényekben értük el az erdő alját.




















A kempingből még látszott a szívemnek oly kedves sziluett  a távolban







Web Statistics