Fenyvesi Orsolya: A Kosztolányi-hajcsat

A fa árnyékára nem hullott levél,
mélyebbre hatoltunk az erdőben.

A városban van az otthonunk,
ahol a lámpák is poharak,
és mozdulatainkkal összetörhetjük
a világosságot éppúgy, mint bármilyen üveget.

Itt áttetszővé váltunk a levegővé gyúló fényben,
és te csak mentél előttem.
Sok-sok levelet írtam akkor neked a jövőben.

Láthattál vizet, követ, fákat és terméseket,
megfigyelted a szakadékot, pixelekre bontottad a novembert,
mohát kerestél délen és északon.

Én csak a sárgát láttam, nem is emlékszem másra,
így akartam, hogy mint testem prizmája, a percek,
elhagyjon a vörös, a kék és a zöld,
ne maradjon más, csak a sárga,
a Nap izomzata.

Bárcsak visszanéztél volna.
Azt kívántam, hogy láss meg
most, amikor körülöttem csak a sárga,
fordulj vissza értem, hogy elveszíthess,
mert nagyon szeretlek téged,
de nézd, nálad is jobban szeretem az életet,
ami most csak az enyém.

De te mentél előre,
csak akkor torpantál meg,
amikor kiáltottam neked:
nézd, egy hajcsatot találtam az avarban.

Aztán lobogó hajjal siettem utánad,
hogy utolérjelek a csupasz fák árnyékaiban.

Természet

Van egy téma, ami újra meg újra feltűnik és foglalkoztat. Egy darabig elrágódok rajta, aztán elejtem, aztán valami kapcsán megint előkerül és újra elrágódok rajta.

Ismerek egy embert, aki merő rosszindulat. Mindenkinek vannak ilyen-olyan hibái, pocsék tulajdonságai, de az illetőnél erről sokkal többről van szó. Egyszerűen gonosz belül. Még soha nem hallottam, hogy valakiről kedveset, szépet, jót mondott volna, az ellenkezőjét annál többször. Van hogy totál valótlanságot állít, amit el se tudok képzelni, hogy  a kisujjából-e vagy honnén szop ki, de úgy adja elő, mintha az lenne a megfellebbezhetetlen igazság. Minden csak úgy lehet jó, ahogy ő csinálja, ahogy ő gondolja, rajta kívül tulajdonképp mindenki hülye.
Gondolkodom, gondolkodom, töröm az agyam, mert rettentően foglalkoztat a dolog.
Hogy az ilyen emberek, akik rossz, nehéz természettel születnek, vajon tudják-e magukról, hogy ilyenek? Nem, nem hiszem, hogy tudják, mert akkor utálnák magukat, s általában senki sem utálja magát.
Meg hogy akik ilyen rossz természettel születnek, tehetnek-e egyáltalán  valamit ellene?
Ezt se hiszem. Az alaptermészetünkből nem igen tudunk megváltozni. Talán persze tudatosan lehet változásokat elérni, ha rájövünk valamire, hogy hibás, de olyan nagy durranásra nem hiszem, hogy lehet számítani. Vagy vannak élethelyzetek, amik elég nagy változásokat okozhatnak emberek természetében, de azért alapvetően akkor is marad az illető olyan, amilyen. Pl. valaki, aki nem igen tudja kimutatni az érzelmeit, lehet bizonyos fokig változik, ha születik egy gyereke, de valószínű sose lesz az a hadd öleljelek a keblemre tipus.
S ha az ember pechjére kap egy vacak természetet és abból alapvetően úgyis képtelen megváltozni, akkor van-e jogunk rá haragudni? Persze, haragszunk rá, mikor bánt minket, de utána, van-e jogunk tartósan haragudni rá? Elég baj az neki, hogy olyan, amilyen.
Azért elég szar lehet, ha valaki gonosz természettel születik. Még ha csak belegondolok is, kiráz a hideg.  De ha az ember nem tudja magáról, hogy gonosz, akkor lehet én is az vagyok?

Szoktam gondolkodni az úgynevezett pálforduláson is, amikor Saulból Pál lett. Saul teljes gőzzel, minden erővel üldözte a keresztényeket, mígnem összetalálkozott Jézussal, s ez az esemény hatalmas változást hozott az életébe. Pál apostol vált belőle, aki aztán nemhogy üldözte a keresztényeket, hanem az életét arra tette fel, hogy hirdesse Jézus Krisztust. Tényleg hatalmas fordulat. De közben tulajdonképp az alaptermészete nem változott meg, csak most már Krisztust követte teljes gőzzel és minden erővel. Pont ezt a fajta természetét tudta Isten nagyszerűen felhasználni.
De mi van a gonosz természetű emberekkel?
Elég gyagya vagyok, hogy ilyeneken rágódok, de mondom, ez a téma időről időre felbukkan valami kapcsán, és olyankor elcsámcsogok rajta, aztán persze megint nem jutok semmire.  Mint most sem. :-)

Idén

Szeretem, hogy idén végre, sok-sok éves kihagyás után újra van tavasz.
Jó-jó, most épp ezen a héten elég silány tavasz, de tavasz. TAVASZ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!