2013. december 31., kedd

El kellett



csennem ezt Lacibaráttól, mert annyira megtetszett:



Ölelésben gazdag új évet kívánok mindenkinek!

Két ember között egy átlagos ölelés hossza 3 másodperc, de kutatók valami érdekeset fedeztek fel: ha az ölelés 20 másodpercig, vagy tovább tart, ennek mély terápiás hatása van a testre és a lélekre egyaránt. A jelenség oka, hogy a jó ölelés egy oxytocin nevű hormont termel. Ennek az anyagnak számos előnye van a fizikai és mentális egészségünkre nézve. Az oxytocin többek között segít ellazulni, biztonságban érezni magunkat, valamint félelmeinket és szorongásainkat csillapítani. Ezt a nyugtató, természetes anyagot ingyen adjuk mikor valaki a karjaink között van, gyereket babusgatunk, kutyát vagy macskát kényeztetünk, a partnerünkkel táncolunk, vagy egyszerűen csak barátunkat karoljuk át. Adjuk és kapjuk !







ui.
Jelenleg épp nem Tepertőbe, hanem Bödön cicába nyomom az oxytocint, aki baromi elégedetten itt terpeszkedik az ölemben. :-)
Szóval szép új esztendőt mindenkinek sok öleléssel!








2013. december 29., vasárnap

Mahitól




SZABÓ T. ANNA:
ÉRTSD MEG

Értsd meg magad, mint libegő, sosem-álló mozgását a fa,
tumultuózus felhőit az ég az őszi szélben,
képlékeny hullámzását a tenger,
fénymozaikját a lüktető,
mindig változó metropolisz.
Értsd meg a hajad minden szálát, a bőröd pórusait, a
szemed rebegését álmodban, az izmok
egymásra hangolt mozgását, a sejtek
önjáró dallamát, az idegekbe nyilalló
vágyat, sejtelmet, gerincizzító
gyönyört, azt, ahogyan egy vagy
a levegővel, s kiröppensz magadból
minden légzéskor. Érintsd meg a földet,
szorítsd a vizet a markodba, érezd
benne a dobogásod. Magadban halott vagy,
érezd a halottakat magadban, a lángot,
értsd meg magadat, értsd meg, légy egész.
Érezd magad, ahogy a tenger érzi,
értsd meg magad, ahogy az ember érti,
hogy érthető legyen az érinthetetlen.
És végre élsz.



( "Sok mindent ki lehet olvasni a sorokból. És te meg is teszed, de legfőképpen érezni lehet ezeknek a soroknak a nagyszerűségét.
B. is eszembe jut róla. De leginkább mégis Te.
Remélem, olyan örömöt okoz neked majd olvasása, mint nekem az, hogy rátaláltam." )




Hétköznapi Mennyország



















2013. december 22., vasárnap

2013. december 21., szombat

Mellek, combok, sonkák





Rezső, a sarki hentes naphosszat
mellek, combok, sonkák között
turkál vaskos virsliujjaival.
Közben álmodik.
Az eseménytelen napok sodrába
szent áhítattal érkezik el a kedd és péntek.
Ilyenkor délelőtt tíz és tizenegy óra között
belép a boltba Monika, s  megáll a levegő.
Lassú, kecses lépteivel megközelíti a pultot,
ibolyaszemeit felemelve kiejti a bűvös szavakat:
-Tizenöt deka csirkemájat kérek!
Rezső különös gonddal válogatja ki a legszebbeket,
majd óvatosan átnyújtja a kis csomagot.
-Még valamit parancsol kisasszony?-
kérdezi reménykedve, s  arról ábrándozik,
hogy bárdjával gyönyörű, csontos karajt
szeletelhet a lánynak centiméter pontossággal,
vagy kihúzhat a pult alól valami különleges árut
csak Neki.
-Köszönöm nem!
Míg Monika lassú, kecses léptekkel
halad a kassza felé, Rezső félig nyitott szájjal,
kocsonyásan remegő szemeivel bámulja
farhátát.



Sándorfi István










2013. december 19., csütörtök

Kaffka Margit - Kertben






Valamiért ez a sok rózsa
Úgy összeborzong, megremeg.
Könnyelmű, tarka violák is
Egymásnak csendet intenek.
Csitul a szellő, - lábhegyen csak
Kímélve, búsan közeleg, -
A legyintését féltve, óva,
Zajtalanul összefogózva,
Fogják fel néma levelek,
- Megilletődött őrszemek, -
Mik szegett fővel, sorra állnak
Ablakánál a kerti háznak...
Ott benn, - elgyötrött némaságnak
Kél hosszú, panaszos jaja,
Halkan, kisértőn, - mintha távol
Árnyak völgyéből hallszana,
Majd vergődő sikolyra válik,
Mint a lélekharang szava - - -
Ott benn, - virágos kerti házban
Rettentő, fagyos elmúlás van,
Az élet oda van, - oda.

A virágoknak asszonya,
Küzködve most haldoklik épen
Egy férfi szivében.













2013. december 5., csütörtök

Mai népi bölcsesség




Aki sokat járja a falut, az gyakrabban lép kutyaszarba.



Doktor úr-száj






Hatalmas, degeszre tömött szatyorral vágódtam be az orvosiba.
Húúú, nincs senki a váróban, hurrá, rögtön a doktor úr elé járulhattam. Ő szokás szerin hellyel kínált, miközben leraktam a  batyut.
-Kinek vásárolt? -kérdezte kedvesen.
- Ó.-i  tanárninek-válaszoltam, miközben lehuppantam a vele szemben lévő székre és elégedetten szusszantam egyet.
Aztán némi idő után megszólalt:
-De mit szeretene?
No akkor elkezdtem hahótázni. Ja, ja persze, az egy dolog, hogy kényelmesen elhelyezkedtem, de tulajdonképp dolgomat végezni jöttem. Néha annyifele van a fejem, hogy hirtelen azt se tudom hol és miért is vagyok ott.
-N. néni receptjeit szeretném felíratni.
Szerencsére volt egy jó paksaméta, addig legalább pihengethettem.
Mikor végre mindet kinyomtatta és kezembe adta, bátorkodtam megkérdezni, hogy vajon nekem nem tudna-e felírni valamiféle szárnyakat, hogy gyorsabban eljussak egyik helyről a másikra.
-Nem kell felírni-válaszolta mosolyogva-, vannak szárny nélküli angyalok is.




2013. december 2., hétfő

....az út végén.....













Ez a gyönyörű látvány fogadott, mikor délután kiléptem Gizi néni kapuján és elindultam Maris néni felé.
Nagyon szeretném, ha majd az igazi út végén is hasonló várna.
Mégis-mégis általában félek a haláltól. Nem is a haláltól magától, hisz az csak egy pillanat míg átlépünk a másik világba. Inkább az előtte lévő dolgoktól. Szenvedéstől, nyomorúságtól, betegségtől, fájdalomtól, kiszolgáltatottságtól, magánytól.
Persze ha az ég kegyes, lehet  gyors vagy észrevétlen az átmenetel, de általában nem ez a jellemző. Néhányaknak megadatik.
Az elmúlt két és fél év alatt elég sokat tapasztaltam e téren, sokkal többet, mint az addigi egész életemben. 
Most pedig csupán egy hónap alatt annyi tragédia történt itt a faluban, hogy még aki amúgy nem szokott, most tán az is elgondolkodott élet-halál kérdésén.
Egy 32 éves nő felakasztotta magát, s már nem épp friss állapotban találtak rá, egy 22 éves fiút reggel az anyukája már nem tudott felébreszteni, egy 47 éves férfi a motorján ülve kapott infarktust és a betonsáncba zuhant, egy 50 éves férfi autóval hatalmas sebességgel egy fának rohant,  úgy vágták ki a kocsiból. Hogy ezek után egy idősebb ember rákban, hosszú szenvedés után ment el, az már egészen hétköznapi eset, bár sejtésem szerint mégiscsak neki volt a legszörnyűbb halála.
Melyikünkre mi vár? Te vagy én mikor kerülünk sorra? És miért, hogy van aki nem fél a haláltól? Nekem még a szülés előtt is halálfélelmem volt. Egyszer csak úgy bátortalanul rákérdeztem anyura, s ő is erről számolt be. No ez nyugtatott meg valamelyest, hogy nem csak velem esik meg ilyen csúfság, hogy halálfélelmem van terhesen.
És tessék! Ilyen nyámnyila, pókháló-idegzet mellé olyan munkát kaptam, ahol nap mint nap a halál völgyében járok, szembesülök az emberi nyomorúsággal, az öregedés minden fájdalmával, lelki és testi  kínjával, az egyedülléttel, a rászorultsággal, s azzal, hogy sokszor úgy várnak rám mint a Messiásra, holott ki vagyok én??? Egy ugyanolyan kiszolgáltatott, ilyen-olyan kínokkal megáldott, haláltól remegő, a nap végére teljesen kiürült, kopott zománcú rossz fazék.
Közben életre vágynék, melegségre, felszabadult kacagásra, fényre.
Fényre! Minden rettegés és félelem nélkül.
Itt és most, és az út végén is.









2013. november 30., szombat

Jónás Tamás: Nem szeretem a lányokat





Nem szeretem a lányokat
Ha szépek, szentek, csendesek
Mert szép és rossz és nagy dumás
kéne legyek - de nem leszek
Nekik az utca kirakat
A férfi ráérős vevő
Mindenre kaphatók ha van
Legyőzni őket túlerő

Nem szeretem a lányokat
Ha cserfesek, ha kis rimák
Bár értem én: kevés a méh
S a nagy mezőn sok a virág
A színes száj, a szem ragyog
Villan a comb, a tanga vág
Még kérned sem kell, megkapod
S ha megkaptad, mennél tovább

De szeretem a lányokat
Kiket szédít a pillanat
Mert tudják pontosan mit ad
És mit vesz el ha elmarad
Kiknek titkuk van, s nem a test
Szomorúak és boldogok
Elõttem vetkőznek hiszen
Fák ők s én szelíd ősz vagyok










2013. november 24., vasárnap

2013. november 22., péntek

Lurkószáj





-Mami, tudtad, hogy van olyan szín, hogy pimp?
-Pimp? Az milyen?
-Hát olyan lilás. Olyan autójuk van a striciknek.
-A striciknek? Ki mondta?
-Márk.
-Miért, hogy néznek ki a stricik?
-Hát sétapálcájuk van és szőrmebundát hordanak.








Buda Ferenc : Szürkeszemű











Szürkeszemű szelíd este
ereszkedik a szívemre.
Szürkeszemű szelíd éjjel
elmegyek nincsen-reménnyel.
Elmegyek, hisz úgysem bánod,
úgysem voltam, csak barátod.

S egyszer úgyis el kell menni.

Szerettelek és szeretlek.
Akarom, hát elfeledlek.
Elfeledlek, de megtartalak
régi szépnek, drága dalnak.
Ami jó volt, nagyon jó volt;
de szíveden fehér hó volt.
Fehér hóba beleestem,
nem tudtam, hogy feneketlen.
Nem tudtam, hogy ilyen forró

a fehér hó, a fehér hó.









2013. november 20., szerda

2013. november 18., hétfő

Ajánló




Filmek, amiket mostanában vagy nem egészen mostanában láttam, és tetszettek:



A Magdolna nővérek





Szamszára





 Irány a Mississippi (A csodaszer)




Khadak




Egy apáca szerelme




Gilbert Grape





A szerető





A kismadár 






Apró örömök





Kinn szemerkélős, pocsék idő-olyan, mint mikor a kenyeres ember pofozkodni akart értünk.
Brrrrr... kinek van kedve ilyenkor a bicajon vándorolni házról házra, boltba, patikába szaladni, fát behordani, gereblyézni, diót törni a hideg teraszon meg a többi, meg a többi.










Egyedül az ajtón virítanak még a falevél rózsáim, különben barátságtalan már minden a kertben.






És akkor sóhajtok egy nagyot, elvigyorodom, megfőzöm a tejeskávém, bevágok hozzá két vajasmézes pirítóst.





Kicsit hideg van benn is, így kivonulok fáért, gyújtóst csinálok (ne próbálkozzatok gyertyánból, de nekem más nincs), aztán tüzet rakok.






Hhhhhhhh....mmmmmm.......szabadnapos vagyok.









Marina Cvetajeva: Ha nézek...






Ha nézek a szárnyra kelő levelekre,
hogy szállnak alá, lepik utca kövét,
s hogy törli le őket a piktor ecsetje –
így véglegesülhet a vásznon a kép –,

azt gondolom (ó, soha senki se vágyik
ölelni, simítani már fejemet),
lombcsúcson, ahol csak a rozsda virágzik,
levél vagyok én is – a fán feledett.









2013. november 15., péntek

Ajtmatov kapcsán Cvetajeva





Sikerült megszereznem a Rukkolán egy rég áhított Ajtmatov könyvet, s kicsit szóba elegyedtem a küldőjével, aki az ELTE-re jár, s szintén kedveli az orosz irodalmat. Ő mutatta ezt a gyönyörű verset, amibe rögtön beleszerettem. Ezúton is köszönöm neki!









2013. november 13., szerda

A lovag







-Mi újság szivem?-kérdezte a kenyeres ember, miután kinyitotta a furgon hátulját, hogy válogathassak a polcokról.
-Pocsék idő van -válaszoltam lebiggyedt szájjal a szemerkélő esőben bicajomra támaszkodva.
-Azt is fel kéne pofozni, aki kiküldött titeket ilyen időben.
-Ha-ha-ha!-kacagtam el magam - Akkor a kistérséghez menj pofozkodni szívem, mondd, hogy ezt E-ért és Sz-ért kapják.


No ilyen lovag sem volt még, aki így kiálljon értem. :-)






2013. november 12., kedd

Fények









Hányféle?






'Egy betegem egyszer azt mondta, kétféle orvos van: egyiket a Kovács néni mája érdekli, a másikat a  Kovács néni. "

(Dr. Szabó Eszter)

Nagyokat bólogatva, még emigyen bővíteném az okos megállapítást:

Háromféle orvos van: egyiket a Kovács néni mája érdekli, a másikat a  Kovács néni pénze, a harmadikat a Kovács néni.








2013. november 11., hétfő

2013. november 9., szombat

Schein Gábor: Várakozás






- Régóta várok rád.
- Elkéstem. De most itt vagyok.
- Igen, most itt vagy.
De tudod, a várakozást nem olyan könnyű ám abbahagyni.
- Akkor elmenjek?
- Ne! Maradj!
Veled egészen más várni rád.







2013. november 3., vasárnap

2013. október 29., kedd

mit bánja...






Termését féreg 
rágja vagy én, mit bánja
a bölcs diófa.



2013. október 28., hétfő

Franci nene





Hát ugye azért az nem mindennapi esemény, hogy valaki 100 éves legyen. Főleg egy ilyen kicsi falu szülöttjeként. Pedig Franci nenéről igazán nem mondható el, hogy könnyű élete volt, mert az első ura a háborúban maradt el, a második, hát az olyan volt, na...amilyen, a lányát eltemette, egész életében dolgozott, kapált, kaszált, vasvillázott, szekeret rakott, kocsit hajtott.  Kicsit ugyan már nagyotthall, de szemüveg nélkül olvas, magára mos, tán még tavaly is kapirgált a kertben, édes és mostoha unokáit, dédunokáit megkülönböztetés nélkül szereti, támogatja.
Hát rittyentettek is neki olyan ünnepséget, hogy na. Az egy dolog, hogy a család (vagy 60 ember minimum) összeült vacsorára, de a falu a templomban külön misét tartott az ő tiszteletére, megjelent aki élt és mozgott, Caritas, Hagyományőrző Csapat viseletben, polgármester úr díszoklevéllel, de még Harrach Péter is, a képviselőnk.
Mikor ez utóbbi köszöntötte Franci nenét, ő emigyen válaszolt:
-Maga kicsoda?




Franci nene itt látható a harmadik képen, ő a fekete ruhás:

http://pipulka.blogspot.hu/2013/09/kepes-geza-igen-de.html



2013. október 24., csütörtök

Csakis Chanson kedvéért








Minap jön az egyik néni, aki ki szokott járni a postára az öregotthonból a dolgokat intézni, hogy üzenik, menjek be, mert pénzes utalványom jött.
Nekem??? Pénzes utalványom?? No olyan nekem nem szokott jönni.
De, de üzent a postásnő, hogy jöjjek!
Mi a fene lehet? Csak a családi szokott nekem jönni, az meg hónap elején.
No elkerekezek, nyújtja ki a nőci a papírt, hogy írjam alá.
Bámulom-bámulom, a tesómtól jött 8000 ft.
Há mi a csudáért küldött nekem pénzt? Én ezt nem értem. Tán a földecske bérleti díja, amit anyutól örököltünk, vagy mi a csuda? De hát úgyis találkozunk Mindenszentekkor, minek küldte el, meg különben sem szokta postán. Meg nem is ilyenkor szokott esedékes lenni.
Megfordítom a szelvényt, nézem  a közlemény rovatot.







Nahát ilyet! Még a postáshölgynek is megmutattam.
Megyek ki, rögtön hívom a tesóm, viccesen: Mi van nyertél a lottón? :-))
-Nem a lottón, hanem a puttón-mondja ő.
-Mi vaaan?

Hát  tényleg nyert 30.000 ft-ot, és képes volt abból küldeni nekem.
Jól leszidtam, hogy nem tudta hová tenni kettőjükre azt a kis  pénzt??
De azt mondta örömet akart nekem szerezni.
Hát van még egy ilyen tesónővér a földön?

Eléggé beosztós, spórolós és sokáig tartogatós tipus vagyok. A tesóm tudna mesélni, mikor ő már befalta az összes krémesét, én pedig még mindig tartogattam az enyéimet gyerekkorunkban. Olyan is előfordult felnőttkoromban, hogy addig őriztem valami megfelelő alkalomra a finom doboz csokit, míg megromlott. :-) (Most még csak a nevemnapja óta őrzök egyet) De olyan is van, amit el se merek mesélni.

Egyenlőre még csak egy kis üveg Jäger-t vettem a pottyant pénzből, mert azért nagyon odavagyok, és hát igen ritkán jutok hozzá. Ja és egy tejszeletet a sofőr kolléganőmnek, mert szereti.





Katarina Gubrinski-Takač










Várjuk folyton a
fájó percek elmúltát:
s életünk elfogy.






2013. október 8., kedd

Jaj...






Jaj, ne bízd rám a
Napot! Egy gyertya lángját
sem őrizhetem.







2013. október 7., hétfő

Halmi Annamária: bölcsődal






még mielőtt a neonokat lekapcsolnák,
és kintről a pórázokat bevinnék
a tungsramtól hangos panelvackokba,
mielőtt a nagyváros
megszűnne nagyváros lenni,
távolba csomagolok,
becsomagolom mind,
és a kapcsoló szokásos kattanásával
kívánok neked felhőtlen éjszakát,
forgatókönyves és regényes
mélyalvó fázist,
mintha csak a magamét
adnám oda a múltheti cédulák mellé.

a csókot az arcod helyett
jobbhíján az utcai fényekre nyomom,
és csak vakon bízhatok abban
hogy vigyáznak rád a feletteseink,
mielőtt a plafonra kifeszíteném
poszterizált alakodat
és őrizném párnákkal
kézjegyedet a homlokomon.










Kis dal











Elillan az öröm, 
mint reggeli pára,
nehezül a bánat,
mint koporsón a föld.




2013. október 5., szombat

Müller Péter





"Mikor sikerült kimondanod, ami fájt? Mikor hallgatott meg valaki? Mikor tudtál úgy beszélni, hogy nem panaszkodtál, csak megosztottad a környezeteddel azt, ami igazán bántott? Mikor figyelt rád valaki úgy, hogy közben nem magára gondolt, hanem minden szeretetével, segítő szándékával feléd fordult, és tudta, hogy segít neked már azzal is, hogy meghallgat? Ha az ember valakit meghallgat: könnyít rajta. Volt már, hogy valaki meghallgatott? Ugye, milyen csodálatos? Nem ő szónokolt - hanem téged hallgatott. És jobb volt utána. Megkönnyebbültél. Felemelte a lelkedet."



Áprily Lajos: Sötétben








Maradjunk így, gyertyát se végy elő,
legyen sötétség, lelkem így pihen.
Olyan rejtő és olyan ölelő -
talán anyám testében volt ilyen.







Lacika bácsi birtokán


















Lombok közül kukucskál a házikó




Az idő






 Mi van odabenn?


Levél érkezett





A vénséges cseresznyefa




A colt mindig kéznél van





Egy kis kóstoló a barátoknak


****


Kalandozás a környéken:







































Web Statistics