Még februárban történt, hogy fiam és három haverja elindultak a Csóványosra. Nem olyan nagy túrázók, de duzzad bennük az energia, mint afféle húszévesekben. A Királyháza-Pogányvár-Csóványos-Nagy-Mána útvonalat javasoltam, mert az viszonylag rövid, van benne kihívás és nagyon szép.
Térképet nem akar vinni a fiam, mert minek, szokott ő túrázni, fejlámpát se, mert minek.
De fiam ez a Börzsöny, nem a Budai-hegység!
Egyikük önként vállalkozik négyük összes sörének, vizének, szendvicsének cipelésére, mert pilóta tanuló lévén azt mondja gyakorolnia kell 15 kg-mal az erőltetett menetet.
Mielőtt indulnak, még egyszer elmondom: Szóval felfelé kis ideig a piros, aztán piros háromszög és lefelé a piros csík.
Jól van, jól van!
Főzögetem nekik a vacsorát, mikor anyai szívem elkezd szirénázni. 😃 Ezek képesek lesznek a piroson Nagy-Hideg-hegy felé lemenni!
Próbálom hívni, többször is, írok sms-t, persze nem elérhetőek.
Du. 2 előtt végre kicsöng a telefon.
-Hol vagytok?
-Már jövünk lefelé.
-Megnéztétek fenn a táblát, jó felé jöttök?
-Persze, én pöpec vagyok, a piroson jövünk-hangzik az önbizalomtól duzzadó válasz.
-De van másfelé is piros, megnéztétek??
-Jövünk lefelé a piroson, ami a kékkel együtt megy.
Na ha így nyernék a lottón, bruhahaha!
-Nézzétek meg a térképet, a Nagy-Higed-hegy felé is megy piros!!
Hallom messziről a tanácskozást, aztán csak ennyit:
-Basszus, rossz piroson megyünk!
Szerencsére még nem jártak messzire a Csóványostól.
Volt náluk térkép, mindenkinél telefon, valakinél még gps is, no de a húszéves egyetemisták roppant önbizalmával elindultak az első piros jelzés után, amit megláttak egy fán.
Szóval nem árt ha van egy öreg mami a háznál, akinek fejében van sok útvonal. :-D
Jól átázva, visesen, havasan értek haza, még enni sem álltak meg, mert fáztak a hideg szélben. Ezek után kettejüknek még az az elvetemült ötlete támadt, hogy megmártóznak az esővizes hordóban. Vajon kinek a fejében született meg a terv, ugye nem kell mondanom? :-D
