2013. október 29., kedd

mit bánja...






Termését féreg 
rágja vagy én, mit bánja
a bölcs diófa.



2013. október 28., hétfő

Franci nene





Hát ugye azért az nem mindennapi esemény, hogy valaki 100 éves legyen. Főleg egy ilyen kicsi falu szülöttjeként. Pedig Franci nenéről igazán nem mondható el, hogy könnyű élete volt, mert az első ura a háborúban maradt el, a második, hát az olyan volt, na...amilyen, a lányát eltemette, egész életében dolgozott, kapált, kaszált, vasvillázott, szekeret rakott, kocsit hajtott.  Kicsit ugyan már nagyotthall, de szemüveg nélkül olvas, magára mos, tán még tavaly is kapirgált a kertben, édes és mostoha unokáit, dédunokáit megkülönböztetés nélkül szereti, támogatja.
Hát rittyentettek is neki olyan ünnepséget, hogy na. Az egy dolog, hogy a család (vagy 60 ember minimum) összeült vacsorára, de a falu a templomban külön misét tartott az ő tiszteletére, megjelent aki élt és mozgott, Caritas, Hagyományőrző Csapat viseletben, polgármester úr díszoklevéllel, de még Harrach Péter is, a képviselőnk.
Mikor ez utóbbi köszöntötte Franci nenét, ő emigyen válaszolt:
-Maga kicsoda?




Franci nene itt látható a harmadik képen, ő a fekete ruhás:

http://pipulka.blogspot.hu/2013/09/kepes-geza-igen-de.html



2013. október 24., csütörtök

Csakis Chanson kedvéért








Minap jön az egyik néni, aki ki szokott járni a postára az öregotthonból a dolgokat intézni, hogy üzenik, menjek be, mert pénzes utalványom jött.
Nekem??? Pénzes utalványom?? No olyan nekem nem szokott jönni.
De, de üzent a postásnő, hogy jöjjek!
Mi a fene lehet? Csak a családi szokott nekem jönni, az meg hónap elején.
No elkerekezek, nyújtja ki a nőci a papírt, hogy írjam alá.
Bámulom-bámulom, a tesómtól jött 8000 ft.
Há mi a csudáért küldött nekem pénzt? Én ezt nem értem. Tán a földecske bérleti díja, amit anyutól örököltünk, vagy mi a csuda? De hát úgyis találkozunk Mindenszentekkor, minek küldte el, meg különben sem szokta postán. Meg nem is ilyenkor szokott esedékes lenni.
Megfordítom a szelvényt, nézem  a közlemény rovatot.







Nahát ilyet! Még a postáshölgynek is megmutattam.
Megyek ki, rögtön hívom a tesóm, viccesen: Mi van nyertél a lottón? :-))
-Nem a lottón, hanem a puttón-mondja ő.
-Mi vaaan?

Hát  tényleg nyert 30.000 ft-ot, és képes volt abból küldeni nekem.
Jól leszidtam, hogy nem tudta hová tenni kettőjükre azt a kis  pénzt??
De azt mondta örömet akart nekem szerezni.
Hát van még egy ilyen tesónővér a földön?

Eléggé beosztós, spórolós és sokáig tartogatós tipus vagyok. A tesóm tudna mesélni, mikor ő már befalta az összes krémesét, én pedig még mindig tartogattam az enyéimet gyerekkorunkban. Olyan is előfordult felnőttkoromban, hogy addig őriztem valami megfelelő alkalomra a finom doboz csokit, míg megromlott. :-) (Most még csak a nevemnapja óta őrzök egyet) De olyan is van, amit el se merek mesélni.

Egyenlőre még csak egy kis üveg Jäger-t vettem a pottyant pénzből, mert azért nagyon odavagyok, és hát igen ritkán jutok hozzá. Ja és egy tejszeletet a sofőr kolléganőmnek, mert szereti.





Katarina Gubrinski-Takač










Várjuk folyton a
fájó percek elmúltát:
s életünk elfogy.






2013. október 8., kedd

Jaj...






Jaj, ne bízd rám a
Napot! Egy gyertya lángját
sem őrizhetem.







2013. október 7., hétfő

Halmi Annamária: bölcsődal






még mielőtt a neonokat lekapcsolnák,
és kintről a pórázokat bevinnék
a tungsramtól hangos panelvackokba,
mielőtt a nagyváros
megszűnne nagyváros lenni,
távolba csomagolok,
becsomagolom mind,
és a kapcsoló szokásos kattanásával
kívánok neked felhőtlen éjszakát,
forgatókönyves és regényes
mélyalvó fázist,
mintha csak a magamét
adnám oda a múltheti cédulák mellé.

a csókot az arcod helyett
jobbhíján az utcai fényekre nyomom,
és csak vakon bízhatok abban
hogy vigyáznak rád a feletteseink,
mielőtt a plafonra kifeszíteném
poszterizált alakodat
és őrizném párnákkal
kézjegyedet a homlokomon.










Kis dal











Elillan az öröm, 
mint reggeli pára,
nehezül a bánat,
mint koporsón a föld.




2013. október 5., szombat

Müller Péter





"Mikor sikerült kimondanod, ami fájt? Mikor hallgatott meg valaki? Mikor tudtál úgy beszélni, hogy nem panaszkodtál, csak megosztottad a környezeteddel azt, ami igazán bántott? Mikor figyelt rád valaki úgy, hogy közben nem magára gondolt, hanem minden szeretetével, segítő szándékával feléd fordult, és tudta, hogy segít neked már azzal is, hogy meghallgat? Ha az ember valakit meghallgat: könnyít rajta. Volt már, hogy valaki meghallgatott? Ugye, milyen csodálatos? Nem ő szónokolt - hanem téged hallgatott. És jobb volt utána. Megkönnyebbültél. Felemelte a lelkedet."



Áprily Lajos: Sötétben








Maradjunk így, gyertyát se végy elő,
legyen sötétség, lelkem így pihen.
Olyan rejtő és olyan ölelő -
talán anyám testében volt ilyen.







Lacika bácsi birtokán


















Lombok közül kukucskál a házikó




Az idő






 Mi van odabenn?


Levél érkezett





A vénséges cseresznyefa




A colt mindig kéznél van





Egy kis kóstoló a barátoknak


****


Kalandozás a környéken:







































Bogozd ki











https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=6NBbF_TM9i8










2013. október 3., csütörtök

Egy kis kirándulás,




amihez szép napsütés adatott, még ha közben nagyon köhögtem is, és fájt a torkom, és nem szelelt az orrom.



























2013. október 1., kedd

Közalkalmazotti





Ugye mivel én ilyen fontos személyiség vagyok, hogy közalkalmazott, jár nekem az évi akárhányszori utazási kedvezmény.






A tavalyival úgy jártam, hogy a hátizsákomban egyszer kiömlött gombszaggató nedű miatt igen szagos lett, úgyhogy a pénztáros nénik ájuldoztak, mikor bedugtam nekik a lyukon. Jó sok szellőztetéssel tudtam csak semlegesíteni az illatot.
Az ideit még nem sokat használtam, de pénteken hosszabb útra indultam, így beraktam a nyomtatványt.
Itt a helyi volánbuszosok ritkán kérik el, nagyon nem is készítettem elő. 
Begördült a busz a megállóba , közben láttam, hogy egy volt kolléganőm nagy batyukkal, süteményestálcával szalad, hogy elérje. Így félszemmel figyeltem csak a sofőrsrácra, de a rend kedvéért megkérdeztem, pecsétel-e.
-Igen-válaszolta ő, majd hozzátette- Mit írjak rá?
- Én tudjam mit írjál rá? -válaszoltam értetlenkedve- Nekem olyan mindegy, tőlem azt is ráírhatod, hogy szeretlek.
Kolléganőm is szerencsésen odaért közben, felcihelődött, én a batyuim mellé odanyaláboltam a lepecsételt nyomtatványt  és indultam helyet keresni.
-Icuka itt jó lesz?
-Kicsit hátrább!
A busz közben elindult, végre mi is lehuppantunk, megszabadultunk a motyóktól, s a kezemben szorongatott papírt is összehajthattam, hogy eltegyem. Fél szemmel, csak úgy véletlenségből közben rápillantottam, de már visítottam is a röhögéstől:
-Te hüüüülye vagy!!!!!!!!!
A sofőrfiú igaz, már bőszen haladt az úton, de egyfolytában várakozóan sandított hátra.
Azt hiszem elégedett lehetett a hatással. :-))









Web Statistics