2016. február 7., vasárnap

Szegényember szabadtéri edzőterme




A tegnapi hosszú műszak után csak  vergődtem éjjel a párnámon, talán a nagy szél is közrejátszott, meg a fáradtság, de aztán csodaszép reggel várt. Kinn ugyan még mindig fújt, de szikrázóan sütött a nap, én meg élvezkedtem a puha, meleg dunyha alatt.
Később mostam, teregettem, matattam egy kicsit az udvaron, fát hordtam be, tavalyi elszáradt virágszárakat tördeltem le, ami egyben rögtön gyújtósnak is megfelelt. Közben mind azon törtem a fejem, hol tudnék egy kicsit "mászni". Álmodozom arról, hogy fogásokat kéne felszerelni a ház falára, de mivel az egyelőre nincs, lavíroztam kicsit a szomszéd telket az enyémtől elválasztó kőfalon, ami patakkövekből van rakva. Ugyan ez nem túl magas, de oldalazni lehet rajta.
Aztán az ötlött az eszembe, hogy a nyárikonyha falán kéne traverzelnem. Na ez sem olyan nagy kihívás lenne másnak, de engem, mint kezdőt felvillanyozott a dolog, s mikor belefogtam, és láttam, hogy nem is olyan könnyű, egészen belelkesedtem. Mászócipőnek befogtam egy egyszerű fehér tornacsukát.
A lábazat ad egy peremet, azon lehet a lépegetni oldalra. Amúgy az ablak léceibe, illetve a fal sarkaiba kapaszkodtam, az ablakpárkányt nem szabadott használni, mert ha arra az ember rátámaszkodik, akkor semmi nehéz nincs benne. A legnehezebb a két ablak közötti átjutás volt, mert teljesen szétfeszítve a két karom értem át csak egyik szöglettől a másikig. Közben szorosan kell tapadni a falhoz, mert különben rögtön elveszted az egyensúlyod és esel hátra.
Jó párszor kellett próbálkoznom, mire végre sikerült átjutnom lecsúszás nélkül. Irtó boldog voltam. A visszafelé út az még nehezebb, csupán egyszer sikerült átkapaszkodni. A nyárikonyha fala premier plan látszik az utcáról, szóval fogalmam sincs, mire gondolhatott, aki éppen arra járt. :-D De azt hiszem az utcabéliek kénytelenek lesznek megszokni az őrült szomszédasszony látványát, aki a nyárikonyha falán közlekedik.


A mászófalam :-D




Az egyik fogás. Igazán komplex, használható függőlegesként és vízszintesként is.




A csatornáig kell eljutni leesés nélkül




A lábazat mint lépegető elem. A lécek nem a mászás kellékei,  hanem Tepertő-távoltartó eszközök, mert kezdenek kibújni a virágok, s őkelme épp a falnak heverve szeret napozni.



Hát mit mondjak? Bizony érzem a karjaim. De mennyivel élvezetesebb kinn a napocskán, valamelyest a mászást imitálva és közben sikerélményeket szerezve edzeni. :-)



Web Statistics