Mára megszoktuk, hogy a szomszédban háború van. Egyre kevesebbet emlegetjük, mennek a hétköznapok a maguk útján. Ha a kormány nem hivatkozna erre minden megszorítás kapcsán, tán el is felejtenénk.
Engem most újra elfogott az iszonyat, mert Peti barátom aki a határ mellett lakik tegnap ezt mesélte:
Tekerek a múltkor a töltésen, és a szélén ül egy srác. Ahogy odaérek, elhaló hangon kér, hogy segítsek már neki. közben folyamatosan hányt. Kérdem tőle, hogy beszedtél valamit ? Csak annyit mond, hogy úsztam. És már hányt is tovább. Mondom én is szoktam úszni, de azért nem hányok..Aztán kapcsoltam.
Ukrajnából jöttél ? Igen. Kiderült, hogy katonák üldözték őt, meg a bátyját, ő a víz alatt úszott át. A bátyját meg lelőtték. Másnap volt a hírekben, hogy erővel vitték el az embereket a frontra, az első vonalba. Sokan próbáltak elmenekülni, volt aki meztelenül.
Csak azt mondogatta, hogy elcsípték a bátyámat, lelőtték. Teljesen sokkos állapotban volt. Nem is csoda..
Néha hallok lövéseket..a szirénákat meg tisztán lehet hallani, főleg a töltésen.
De olyan is volt, hogy a földúton egy terepjáróból mesterlövész puskákat szedtek elő. Látszott, hogy azok profik voltak, minden mozdulatuk erről árulkodott. Ez egy speciális alakulat. Isten tudja, mik mennek a háttérben..
Gyűlölöm a háborút és nem csak azért mert van egy 21 éves fiam.
Borzalmas faj vagyunk mi emberek, a legborzalmasabb itt a földön.
