2014. július 24., csütörtök

Dönci






Időnként a nyulak kiszöknek, kiesnek meg ilyesmi.
No így történt jó múltkor is, mikor még egy egészen gyerek nyuszi kipottyant etetéskor a ketrecből, aztán huss beszaladt az ól alá, onnan a farakás alá. Na, gondoltuk ennek annyi, nem éli túl az éjszakát, onnan még ki se lehet imádkozni. Volt már itt nem egy hajtóvadászat, de ezzel mit lehet kezdeni??
Azonban a nyuszi még másnap is élt, meg másnap is, meg másnap is, és annyira talpraesett túlélő típus volt, hogy hiába kergette kutya, macska, meg van itt nyest is bőven, annyira ügyesen megtanult lavírozni, bujkálni, hogy senki se tudta elkapni. Hiába volt minden további befogási kísérlet, a nyúl nem hagyta magát, és közben nőtt meg nőtt, lehagyta a testvéreit is.
Végül kivívta végleges szabadságát, nevet kapott, s most már teljes jogú udvari lakos lett. Mert hiába tudna bárhol átbújni a szomszédokba és kutya meg macska nélkül élni, ezt nem teszi. Ragaszkodik a hazájához. :-) Tepertő még mindig kergeti, de már kevesebbet, úgy látszik csak megszokásból, mert elkapni úgyse tudja. Múlkor pl. a fűben heverészett, s két méterre tőle ott legelt a nyúl.
Mára már Dönci azt is megengedi, hogy óvatosan megsimizzük. A színe is mezeinyúl szín, szóval ő szabadnak született, punktum!





Dönci a trágyadombon keresgél




Figyelőállás





Barátkozó stádiumban





Na itt vagyok, fotózhatsz







Web Statistics