2015. február 23., hétfő

Forgatnám











Nedves a talaj, süpped lábaim alatt, de a nap már kedvesen melenget. Kívánkozom újra érezni a földet, keresek hát egy helyet, ahol tavaly magasra nőtt a fű, s most elszáradtan dől oldalra. Jó derékalj, egy darabig elfekhetek rajta anélkül, hogy érezném alulról a hideget.
Kispárnának fejem alá teszem az ütött-kopott, zöld, békebeli kis válltáskát. Már ilyen agyonhasználtan kaptam valamikor száz éve egy szívemnek kedvestől, de szeretem, mert épp belefér a fotóskatulya, a telefon és egy kisebb flaska víz.
Kutyám boldogan bóklász a fák között, én bámulom a kék eget, s kedvem szerint forgatom  a világot, ahogy csak  szeretném.
Ó, bár néha forgathatnám igaziból is egy-egy napra!

































Web Statistics