2015. január 18., vasárnap

A vidék bája





Most nem a muskátlis ablakokra, vászonterítőkre, zsírosbödönökre, tejeskannákra, hajnalban kukorékoló kakasokra gondolok. Van egy másféle bája is a vidéknek. Sok egyéb mellett ezért is szeretek kis faluban élni.
Mint naponta többszöri vendég, épp állok a patikában, Katika kiszolgál, miközben belép Bözsi néni, majd pár pillanattal mögötte beviharzik egy fiatalember csak úgy lengén pulóverben.
-Jaj, gyorsan engedjük előre ezt a fiatalembert, várja a busz! - mondja Bözsi néni.
Ő hamar-hamar el is intézi a dolgát, ahogy beviharzott, úgy ki is viharzik az ajtón és szalad a közeli megállóban álló busz felé.
Épp akkor érkezik biciklivel a másik patikusnő, nézi a fiatalembert:
-Vajon még eléri?
-Biztos, hogy el-válaszolom nevetve-, ő a sofőr.


Még tavaly történt, hogy vásároltam Pistinél-mert itt a boltok is a tulajok nevéről neveztetnek. Mi nem a közértben, hentesnél, gazdaboltban, virágboltban, butikban vásárolunk, hanem Pistinél, Ildinél, Senánál, Karcsinál, Dénesnél, Gyöngyikénél, Bettinél. :-)
Szóval belép Pistihez a pár házzal odébb lakó Gizi néni, és megkérdezi a pénztáros Erzsikét:
-Elvihetem már a lábast?
-Igen, azt hiszem üres. Móóóóni!-kiált hátra a húsos pulthoz- Itt van Gizi néni lábasa?
A néni hátra ballag, mialatt Erzsike elmeséli, hogy valamelyik nap sóhajtozott, hogy mennyire megenné a töltöttkáposztát, mire másnap Gizi néni megjelent a kis zománcos piros lábassal.


Na! Hát sok egyéb mellett ezekért is szeretek kis faluban élni. :-)








A képen Margit nene, aki nem egyszer várt, mire hozzá értem tejeskávéval, bundáskenyérrel, vagy már épp dagasztotta a lángost, vagy csomagolta nekem tálba a didellét.





Web Statistics