2016. január 24., vasárnap

Philomena – Határtalan szeretet




A minap láttam ezt a filmet és nagyon tetszett. Aki nem ismeri, érdemes megnézni, hogy fog össze két egészen különböző beállítottságú ember egy cél elérésének érdekében, és hogy reagálnak az események különböző fordulataira. A legszebb benne azonban a számomra a megbocsátás tudománya volt, amiből Philomena csillagos ötösre vizsgázott.


http://www.ingyen-video.net/philomena-hatartalan-szeretet-online-2013-vidto/




Lurkóság





Több dolog is jár az agyamban mostanában amiről írni szeretnék, aztán valahogy tolódik-tolódik, de ezek rájöttem, hogy valahol összefüggnek.
Pl. azon gondolkodtam, ma már micsoda hiper-szuper túracuccok vannak, mi meg annak idején mifélékben jártuk az erdőt.  Vagy hogy gyerekkorunkban mennyivel másabb volt minden, a szüleink azt se tudták nyáron naphosszat mit csinálunk, míg ők dolgoztak, mert nemhogy mobil, de vonalas telefon se volt. Amit azt hiszem nem is bánok. :-)
Hát én az átlaghoz képest úgy sejtem mindig kicsit lazább anyuka voltam, tán még egyesek felelőtlennek is tarthattak, volt annak idején ilyen célzás, ebből gondolom. Viszont a minap Kobak nagyon megmelengette a szívemet, mert a szavaival arról biztosított, hogy jól csináltam, legalábbis az ő számára jól. Ráadásul a rokonságból egy ifjú anyuka, akinek nem olyan rég lett kisbabája, levélben elnézést kért tőlem, hogy annak idején kommentált a fiammal kapcsolatban, mert amíg az embernek nincs gyereke, addig fogalma sincs miről is szól ez igazán.
Tettünk-vettünk, s Kobak csak úgy spontán, mint aki hirtelen ráeszmél a maga 14 és fél évével, megjegyezte, hogy neki azért több minden meg volt engedve, mint másoknak, és közben láttam, hogy teljesen belelkesül.
- Száguldhattam a kis műanyag motorral le a lejtőn! Vagy egyedül mehettem az oviba. Csak sose értettem, miért mondod, hogy neked még van egy kis dolgod otthon, induljak el egyedül. Nem is volt dolgod!!-néz rám vigyorogva.
- Persze, hogy nem- vigyorogtam vissza-, csak szerettem volna, ha megtanulsz önálló lenni. Először nagyon félve indultál el, de mondtam, hogy nyugi, mindjárt jövök utánad. Első alkalommal csak az utcasarokig hagytalak egyedül, aztán mindig kicsit tovább, míg végül el nem értél teljesen az oviig.

Vagy már elég kiskorában is próbálkozhatott a baltával fát hasogatni, meg szegelni léc darabokba. Vagy volt, hogy egyszerűen fogtuk magunkat nyáron egy rakat gyerekkel és kinn aludtunk a kertben szivacsokon a csillagos ég alatt.

Falun hála Isten ezt meg lehet tenni, városon valami más önállóság növelőhöz kellett volna nyúlnom.
Mindenesetre ha nem így lett volna, ahogy volt, biztos nem tudom elengedni Kobakot ötödikesen Ipolyságra iskolába, ami ha csupán 9 km-re van, mégiscsak egy másik ország, vagy hetedikesen Budapestre utazgatni egyedül.







Web Statistics