Titokzatos küldemény

Tegnap találtam a postaládámban, vagyis inkább csövemben egy értesítést, hogy csomagom jött, de nem talált otthon a postás autó, mivel éppen a hegyeket róttam , és ezt majd meg is fogom nektek írni részletesen. Csudálkoztam, mert nem rendeltem semmit, ráadásul a küldeményen az öregotthon címe volt megadva, akkor hogy került a cetli ide a házamhoz?
Könyv volt benne, az tuti biztos, és azt is ráírták, hogy 0 Ft. No ezen végképp elképedtem. Az való igaz, hogy az otthonba kérem mindig a csomagjaimat, de vajon miért küldött nekem valamit a Libri csak úgy ingyen és bérmentve??

No ma fény derült a titokra, mert újra megjelent a postás autó, dudált és az ipse lobogtatta a csomagocskát. Mondom neki, én nem rendeltem semmit. Hát ő nem tudja, de tegnap az otthonban a kolléganőim nem akarták átvenni. Naná, hogy nem, ha csomagot várunk, mindig kiírjuk egymásnak a faliújságra.
Most mi legyen, kérdi az ipse, átveszem, vagy vigye vissza? Lehet, hogy valami reklám vagy ki tudja.
Kicsit gyanakodva néztem a csomagot, de mivel valóban az volt ráírva, hogy 0 ft, hát aláírtam, majd legfeljebb fogom a fejem ha kibontom, hogy miféle csőbe húztak bele.

Olvasókáim, tudom, hogy valahonnan innen fúj a szél, de hogy melyikőtök küldte nekem, fogalmam sincs. A könyv címe ugyanis A szervezet tisztítása lépésről lépésre Kovács József természetgyógyász tolmácsolásában.
Nagyon meghatott ez az ajándék és a gondoskodás, az öregotthonos cím is, meg az egész minden.
Remélem aki küldte elárulja, hogy meg tudjam szívemből köszönni!!!

Óriási meglepetés

A minap dudált egy autó a ház előtt, de mivel hozzám nem igen jön senki kocsival, vagy ha jön is, arról általában előre tudok, azt gondoltam bizonyára valamelyik szomszédnak jelez. Aztán egy idő után mégis kinéztem az ablakon és a postás autó állt ott, mégpedig egyértelműen előttünk.
Nagy lassan és még mindig bizonytalankodva kiballagtam, a postás hölgy már épp be akarta dobni az értesítőt. Be se próbált csengetni. Tulajdonképp nem is értem, honnan kellett volna tudnom, hogy hozzám jött.
Egy csomagot horgászott elő a furgonja hátuljából és a kezembe nyomta. El se tudtam képzelni ki küldhette nekem és mi lehet az. Aztán megláttam a gyönyörű gyöngybetűket a dobozon és kezdett valami derengeni. A kedvenc tanár bácsim, akivel 30 év után végre találkoztam az érettségi találkozón, ő ír ennyire szépen. A találkozó óta rendszeres levelezésben vagyunk, sőt a blogomat is elkezdte olvasni. Most már igyekszünk nem elveszíteni egymást szem elől.
Hirtelen döbbenet futott át rajtam, mert az a gondolatom támadt, hogy képes volt nekem küldeni egy fényképezőgépet a kis tanári fizetéséből.
Ahogy kibontottam a dobozt, a gondolatból valóság lett és én azonnal elpityeregtem magam. Rettenetesen meghatódtam, de közben kicsit haragudtam is, mert ő sem engedhetne meg magának ilyen ajándékot. De a gép mellett egy szép képeslap is volt, szintén gyöngybetűkkel megírva, ami azt tartalmazta, hogy ez ajándék karácsonyra, Mikulásra, névnapomra, születésnapomra vagy valami egyébre, és ha nem fogadom el akkor örök-harag és soha többé nem olvassa az írásaim.
Na szép kis ultimátum! :-)

Szóval lett egy vadiúj gépecském, amit a minap apuhoz menet egész úton igyekeztem tanulmányozni. Még mindig nem vagyok műszaki zseni, szóval nem ment valami könnyen a felfedezés, de lassan-lassan megismerkedünk a masina és én. Persze még a régihez vagyok szokva, annak már ismertem minden csínját-bínját, de remélem hamarost ez a kis Canon is betörik a kezem alatt. A képeim másmilyenek lesznek, nem lesz többé a tőlem megszokott glóriás funkció, amit nagyon szerettem, de majd kialakul az új barátság is.

Hála és köszönet drága Tanár úr!!!

A legszebb ajándék

Már majd egy hete betegen nyomom az ipart, csúnyán köhögök, sebesre fújtam az orrom, alig kapok levegőt a bicajon, de nincs mese, csinálni kell. Sok öregecske köhög az otthonban, valószínű tőlük ragadt rám, amúgy nem vagyok túl beteges típus.
Karácsonyi hangulatom maximum attól van, hogy nem győzöm teljesíteni a számtalan kérést, kívánságot, miközben reggel legszívesebben ki se másznék az ágyból. Úgy érzem most engem kéne inkább ápolni, gondozni. Nem nagyon bírtam úgy igazán készülődni semmire azon kívül, hogy sütöttem egy sütit és eldobozoltam remélve, hogy kibírja csütörtökig, míg apuhoz érek.
Valahogy a munkahelyi ünnepségünknek se tudtam annyira örülni, mert délután meló után alig várom, hogy haza menjek, nem még vissza az öregotthonba. Persze az ünnepség szép volt, jó volt, ilyenkor tudunk pár órácskát mindannyian együtt lenni, hisz nálunk ugye váltogatják egymást a nővérek, van aki akár hetekig se találkozik valamelyik kolléganővel.
Mikor bementem délután, az íróasztalon egy csomag várt, ami Pécsről érkezett. :-)
Bizony ki kellett bírnom estig, nem akartam ott helyben felbontani, és jól is tettem.
Mikor végül fáradtan haza értem, leültem a konyhában a hokedlire, és nekikezdtem a bontogatásnak. A fehér borítékon belül egy karácsonyi csomagolópapírral bevont valami lapult. Hirtelen el is szégyelltem magam, hogy jómagam csak úgy simán belegyömöszöltem a puffancsos borítékba, amit küldtem barátosnémnak, így is izgultam, hogy bele tudom-e nyomni. :-D

Hát kérem Katici nem csupán magának keresztszemezett össze egy csuda helyes kávés képecskét, hanem én is kaptam valamit. :-) Hát még ha tudná, hogy hasonlóan vicces sipkám van, szoktak is rajta kacagni az öregecskék. Volt aki azt mondta, olyan, mint Manócskáé.

Aztán találtam egy levélkét, de annak tartalma felfedése előtt némi mesélést kell beiktatnom.
Kétszer jártam Katici munkahelyén. Egyszer még a régi helyen, idén meg már az újban.
Az első látogatáskor azonnal beleszerettem az egyik kislányba, aki rengeteg betegséggel küzdött, de csupa értelem, csupa elszántság volt ahogy feküdt a kiságyban és próbált a maga módján játszani, és egyáltalán élni. Azóta is a szívemben hordom őt.
Most nyáron megint csak hasonlóképp jártam, első látásra kiszúrtam magamnak az egyik kisfiút, s nagyon úgy tűnt a szimpátia kölcsönös, ő is kiszúrt engem. :-)
Erről a kisfiúról Katici írt is a blogján, aki akarja és nem olvasta még, itt megteheti, igazán érdemes:
http://bolyongo2.blogspot.hu/2015/10/ugyanolyan.html
Kérdeztem is később Katicit, vajon emlékszik-e még rám a kis lurkó, aminek túl nagy valószínűséget ugyan nem adtam, hisz alig töltöttünk némi időt egymással. Katici is kíváncsi volt, így legközelebb rákérdezett az illetékestől.

No ennyi kitérő után jöhet a levél, ami arról szólt, hogy a becsomagolt ajándékot Katici közreműködésével ama bizonyos kisfiú készítette nekem nagy-nagy lelkesedéssel, és azóta is minden nap pólót akar nekem festeni, és állandóan kérdezgeti, megkaptam-e már és mit szóltam hozzá.
Ahogy olvastam a sorokat, egyre inkább gombócolódott a torkom ott a hokedlin, aztán kibontottam a csomagot és csak néztem és néztem és sírtam.
Életem egyik legszebb karácsonyi ajándékát kaptam olyan valakitől, akinek nálamnál százmilliószor nagyobb szüksége van a szeretetre, a kedvességre, a dédelgetésre, a figyelemre.
Hát most is sírok, na.....
Köszönöm Katici és P-ke!

Hát kívánhatnék ennél  kedvesebb dologgal nektek is áldott, békés karácsonyt ?!

Mikulás ajándék egy nap késéssel

Valahogy nem volt túl jó hangulatom, egészen pontosan szar hangulatom volt ma.
Apukámtól hazafelé tartva átutazóban a fővárosban egy könyves boltban guggolva válogattam, mikor egyszer csak felálltam, oldalra fordultam, és ott néz rám  Lacibarát. Azt hittem ez valami trükk, tátva maradt a szám és be se tudtam csukni jó darabig.
De most komolyan! Mi az esélye, hogy Budapesten az Alexandra könyváruház első emeltén összeakadj a Keszthelyen élő barátoddal?
Megmondjam? 0,0000000000001 %

Még ilyet!

Pénteken a szomszéd faluban jártam a barátnőm férjét és a 90 éves Ernő bácsit megnyírni.
Sajnos elég ritkán találkozunk, csak így fodrászkodások alkalmával, de ilyenkor jól kidumáljuk magunkat. Az ismeretség még a fodrászüzletből származik évekkel ezelőttről.
Mikor hozzájuk megyek, hazafelé úgy felpakol, mintha legalábbis a lányuk lennék. Most is így történt. Lekvár, szörp, alma, cékla, mángold, roskadozott a szatyrom. Hirtelen még egy üveg pezsgőt is  a kezembe nyomott. Hiába tiltakoztam, azt mondta nekik sok van. Sok van??
Már készülődtem hazafelé, mikor eszembe jutott ez a csuda eset, ami az öregotthon előtt történt.
-Képzeld!-kezdtem mesélni nagy lelkesen- Valamelyik nap a kolléganőm mondja, hogy leült az öregotthon előtt egy...
-pécsi házaspár-vágott közbe.
Hirtelen megzavarodva, kerek szemekkel néztem rá:
-Már meséltem...?
De közben tudtam, hogy nem mesélhettem, hisz rég nem találkoztunk ez pedig most történt a napokban.
Vigyorog, vigyorog, nekem pedig halvány fény kezdett derengeni az agyamban:
-Te olvasod a blogomat???
Hirtelen csak tátogni tudtam, mindketten nevettünk, aztán oda vezényelt a gép elé.
-Nézd meg, itt van a kedvenceim közt, napjában háromszor is rákattintok, hogy írt-e már, írt-e már?
Akkor aztán rájöttem, hogy ahaa, jó múltkor mutattam neki a márciusi kiránduláson készült képeket a kidőlt fákról, ő meg szépen elraktározta a címet és azóta folyamatos látogatóm, de nem szólt volna, vagy nem írt volna egy kukkot sem. :-) Még a lányának is megadta a blog címét.
-Mióta láttam, hogy berendezted a teraszodat, őrizgetem a pezsgőt, hogy majd megidd ott valakivel.

Most rá is kattintott a kedvencek között, hogy lássam, valóban igazat mondott, mire előjött a Tanka című bejegyzésem. Erre már az ott ülő férje is felkapta a fejét:
-Micsoda? Tanga?

:-D

Melegség

Munka után még elszaladtam, hogy felköszöntsem két Katimat. Anyukát és lányát. A ház előtt kihámoztam a virágokat, majd a selyempapírokat a bicaj kosarába gyűrtem a "jó lesz begyújtani" gondolattal.
Nem tudtam sokáig időzni, mert nekem mindig gondolnom kell a begyújtásra. Minél később gyújtok be, annál később kezd melegedni a ház, szóval nem  lehet elkalandoznom itt-ott este hétig ne adj Isten nyolcig.
Akinél távfűtés, gázfűtés van és soha nem tapasztalt mást, illetve meleg munkahelyen ül egész nap, az el se tudja képzelni, milyen átfázva hazaérni a hideg házba, s nem azzal kezdeni, hogy ledobom a kabátot és iszok egy meleg teát, hanem gyújtóst hasogatni, fát behordani, majd tüzet rakni, ami legjobb esetben rögtön begyullad, de a ködös időt ne is említsük, mikor egy doboz gyufát is elhasználhatsz, mégse lobban fel a láng.
Ilyen gondolatokkal kerekeztem hazafelé, közben jó csípősre lehűlt a levegő, hiába no, november vége van.
Már készítettem magam lelkileg az előttem álló feladatra, azonban ahogy az ajtóban a sötétben fordítottam a kulcsot, hirtelen az üvegen keresztül kis fényt láttam meg. Mi a szösz ez? Kis kerek fény. Egy pillanatra ledöbbentem, kukucskáltam befelé, aztán hirtelen rájöttem, hogy a kályha ajtajából jön.
Valaki begyújtott!!!
Nagyon sokáig persze nem kellett gondolkodnom, hisz csak egy "idegennek" van kulcsa a házhoz.
Olyan, de olyan meleg járta át a szívemet, hogy el se tudom mondani. Néha milyen kevés is elég a boldogsághoz. Egy fénylő kályha, ami az estém is megfényesítette.
Írtam is nyomban az sms-t:
"Teee, drága lélek, köszönöm a melegséget!"
Hamarosan jött a válasz:
"Mert megérdemled!"

Csakis Chanson kedvéért

Minap jön az egyik néni, aki ki szokott járni a postára az öregotthonból a dolgokat intézni, hogy üzenik, menjek be, mert pénzes utalványom jött.
Nekem??? Pénzes utalványom?? No olyan nekem nem szokott jönni.
De, de üzent a postásnő, hogy jöjjek!
Mi a fene lehet? Csak a családi szokott nekem jönni, az meg hónap elején.
No elkerekezek, nyújtja ki a nőci a papírt, hogy írjam alá.
Bámulom-bámulom, a tesómtól jött 8000 ft.
Há mi a csudáért küldött nekem pénzt? Én ezt nem értem. Tán a földecske bérleti díja, amit anyutól örököltünk, vagy mi a csuda? De hát úgyis találkozunk Mindenszentekkor, minek küldte el, meg különben sem szokta postán. Meg nem is ilyenkor szokott esedékes lenni.
Megfordítom a szelvényt, nézem  a közlemény rovatot.

Nahát ilyet! Még a postáshölgynek is megmutattam.
Megyek ki, rögtön hívom a tesóm, viccesen: Mi van nyertél a lottón? :-))
-Nem a lottón, hanem a puttón-mondja ő.
-Mi vaaan?

Hát  tényleg nyert 30.000 ft-ot, és képes volt abból küldeni nekem.
Jól leszidtam, hogy nem tudta hová tenni kettőjükre azt a kis  pénzt??
De azt mondta örömet akart nekem szerezni.
Hát van még egy ilyen tesónővér a földön?

Eléggé beosztós, spórolós és sokáig tartogatós tipus vagyok. A tesóm tudna mesélni, mikor ő már befalta az összes krémesét, én pedig még mindig tartogattam az enyéimet gyerekkorunkban. Olyan is előfordult felnőttkoromban, hogy addig őriztem valami megfelelő alkalomra a finom doboz csokit, míg megromlott. :-) (Most még csak a nevemnapja óta őrzök egyet) De olyan is van, amit el se merek mesélni.

Egyenlőre még csak egy kis üveg Jäger-t vettem a pottyant pénzből, mert azért nagyon odavagyok, és hát igen ritkán jutok hozzá. Ja és egy tejszeletet a sofőr kolléganőmnek, mert szereti.

Nyilas Misi módján

Pakkot kaptam.

Még pedig a blogtársadalom egyik csendes, szerény tagjától, kinek szokása időnként pakkokat küldeni szanaszét az országba, és ezzel örömet szerezni.

Igaz, Chanson? Igaz, Katici?

Megtaláltam az értesítőt, s mikor a postán jelentkeztem átvételre, hát a postás kisasszony egy akkora csomagot préselt nekem ki az ablakon, hogy elhűltem. Jó nehéz is volt, és gyönyörű kékeslilás tapétába csomagolták, amit külön megcsodáltam. Azaz mit csomagolták? Atombiztosan bevonták mindenfélével, a kibontás kb. fél óráig tartott.

A tartalma pedig:

-1db vadonatúj hótaposó

-1db originált hosszú ujjú fehér ing 

-1db originált rövidujjú fehér ing

-1 db originált vagány rövidujjú zöld póló ( polgári természetőr segédkatonáknak éppen megfelelő, bár az emblémája vasutasokéra emlékeztet ;o)  )

-1 db  originált vagány hosszú ujjú zöld póló

-1db   originált zöld nadrág

-1db   originált zöld kiskabát

Cipőpaszta nem volt benne, úgyhogy nem ette meg senki.

Kettőt találhattok kitől jött a pakk. :-)