2015. szeptember 22., kedd

Szállj el kismadár





Tán már másfél hónapja is volt, hogy a tesóm felhív és azt mondja a telefonba: Ne csinálj szeptember 19-re programot, mert szereztem Republicra jegyet!
Nem vagyok épp egy Republic rajongó, nem is voltam soha koncertjükön, de mivel piszok ritkán van lehetőségem bármi ilyen eseményre eljutni, nem teketóriáztam.
Mivel úgy esett, hogy Pécsről pénteken utaztam Pestre, hát felbatyuztam a tesómhoz nem kis csomagommal. Hatalmas hátizsákot cipeltem, mert nem tudtam milyen idő lesz, hát volt benne meleg ruha, hideg ruha, aminek végül a felét se kellett használnom.
Még mindig nem voltam tökéletes egészségileg, mikor kiértünk este a Budapest Parkba fogalmam se volt, hogy állom majd végig a koncertet. 25 éves a Republic. Egyik tagjuk egy darabig a szülőfalumban lakott éppen a mi utcánkban. Minden évben rendeztek is a falum határában lévő kőbányában koncertet, a tesóm mindig ott volt.
Nekem inkább különböző emlékek jutottak eszembe, ahogy sorban mentek a számok. A régesrégi Szállj el kismadárnál pl. egy szintén régesrégi kirándulás jutott eszembe az első munkahelyemen lévő tűraszakosztállyal. Akkor volt ez nagy sláger, és ahogy várakozott a csapat valamelyik állomáson, egy muris emberke valami hordozhatós magnóból ezt üvöltette. :-)
Aztán mikor pl. felhangzott az, hogy Jóóóó reggelt kívánok, hát nevetve gondoltam arra az álmos reggelre, mikor munkába indulván kikászálódva az ágyból megszólalt a telefonom. Ásítozva belehallóztam, mire a vonal másik végén elkezdett üvölteni ez a szám. :-D Túl sokat nem kellett gondolkodnom, melyik bolond barátom találta ki ezt a tréfát. Mindenesetre sikerült jókedvűvé varázsolnia akkor a napom.

A hangulat nagyon jó volt, rengeteg ember jött össze, maga az együttes is ámuldozott, hogy elővételben elkelt az össze jegy, és mennyien vagyunk. Az gyerekektől kezdve egész idősekig előfordultak a közönség között. Előttem például egy komplett család állt, apuka, anyuka, 13 éves forma leányka, 10 éves forma fiúcska. Volt olyan dal, ami alatt az apuka és az anyuka összeborulva táncolt, látszott, hogy valami régi romantikus időkre emlékezteti őket. :-) Egészen elérzékenyültem látva őket.







Mikor vége lett a koncertnek és elkezdett áradni hazafelé a nép, a hangfalakból jobbnál jobb számok szólaltak meg, ott ragadtunk hát még sokakkal együtt ökörködni, rázni a rongyot. Rengeteget röhögtünk, és hihetetlen, de nemhogy végig álltam a koncertet, de még jó darabig fenemód ugrabugráltam is az idétlen családtagjaimmal. Olyannyira, hogy egy leányzó, aki a körülötte lévők közül hol ezt, hol azt az ember kezdte pontosan utánozni, engem is kiszúrt. :-D Rögtön rájöttem, hogy most engem másol, mert olyan bakkecske módra nem ugrált senki rajtam kívül. De nem jöttem ám zavarba, gyorsan odalavíroztam hozzá, és már együtt roptuk. Ezt a barátnői nagy csujogatással díjazták. :-)
Hát így volt a buli. Meg is gyógyultam. Hétfő volt az első nap, mikor nem hányingerrel ébredtem, mint másfél hétig minden reggel. Szóval indulhatott a meló. Bár jobban értékeltem volna, ha már a szabi kezdetére rendbe jövök.





Családom és egyéb állatfajták kirúg a hámból. :-D Nem árulom el ki kicsoda mert leveszik a fejem érte, a fantáziátokra bízom a dolgot, hehehe.














Web Statistics