2013. május 31., péntek

Garai Gábor: Kis csodák







A várva várt nagy csodák, többnyire
- mire beteljesednek -
elvesztik gyöngéd hamvasságukat;
fénylő, pikkelyes felhámjukat levedlik,
akár a kígyóbőrt, és nem marad más,
csak a test laza csontozata, véres húsa, zsigerei,-
aztán a jóllakottság lomha virágai kifakadnak
- közönyös füst- virágok -
és az
“ennyi csupán az egész”
görcsös kérdőjele
?
kunkorodik fel egy
keserves ásításban.
De áldottak a hétköznapi csodák,
a váratlanok, a gyermekiek.
Egy idegen asszony fagylaltot vesz
neked, az idegen kölyöknek,
s mire megköszönnéd,
eltűnik a tömegben;
fejed fölé hajlik egy katona-orvos:
azt mondja, beteg vagy, pedig,
tudja, pihenni vágysz csak;
feléd röppen egy lány, és nyomban elszáll,
csak annyit kér, ne felejtsd el őt soha…
Az áldott kis csodák
holdjai békén elúsznak előtted;
s ami a lélekben marad,
az már csupa csend, vagy fényes duruzsolás,
gyöngéd hullámverése apályos tengereknek.
Mert szép a szenvedélyek villámló vihara,
de még szebb embernek maradni
vonzások és féltések hullám-tajtéka fölött,
hálát adva a jóért, amit csak
önmagunkkal tudtunk viszonozni,
önmagunkkal:
gyermeki vágyainkig
lemeztelenítve:
egy elkésett
köszönő mosolyban, sóhajban, kézfogásban…
- míg emlékké szilárdult
a mámor, mint a kristály,
hogy tűhegyére holnapunkat felépítsük megint,
mint rádió-adót ringó talapzatára;
hadd szórja szét a hanggá
duzzasztható hullámokat:
- Élek még, itt vagyok,
és újjászületek naponként!
És:
- el ne hagyjatok,
én is veletek maradok örökre.












10 év múlva







Hogy képzelitek el magatokat, vagy mit szeretnétek tíz év múlva? - kérdezte a pszichológus hölgyemény egy szombati órán.
Külföldi munka, unokák, biztonság-sorolták a lányok, én meg ültem és néztem ki a fejemből.
Sose gondolok ilyesmire, nem tervezek a jövőre vonatkozóan már régóta. Tulajdonképp minek? Csak hallgatom a lányokat, és töröm a fejem, hogy  mi a fenét mondjak?
Gondolom a pszichológus hölgy majd jól levonja magában a következtetést a lelkiállapotomra vonatkozólag, de hát ez van.
Végül nagy bölcsen kibököm az őszintét:
Én a pillanatnak élek. Azt vallom, minden napnak elég a maga baja, ahogy a Biblia írja. Talán sorolhatnám, hogy akkorra a fiam egyetemista lesz meg ilyesmi, de nem gondolok a jövőre. Nem olyan világot élünk, hogy tervezni lehetne.


Jó kis hozzáállás-gondolkodtam el még magam is, de tényleg nem tudok kicsikarni  cseppnyi jövőre vonatkozó elképzelést sem .
Még egy nyavaja bakancslistám sincs.
Gáz, mi?



2013. május 30., csütörtök

Chanson is szereti a bodzát











Margit nene krumplis lángosa






Én szállítottam belőle az esőben a szomszédoknak és a sógornőjének.
No persze az elsőt nekem kellett megennem, rögtön ahogy kijött a lábosból. Jó meleg volt és ropogós, éppen átfagyott házigondozónak való.
















Bodza




Azt csiripelték a teraszon a rozsdáskák, hogy Ani nagyon szereti a bodzát.
Úgyhogy ezt neki adom ajándéka:










"De egy mindig van, hátul áll, felettünk lebeg, alattunk fekszik és körülölel álmunkban :) "





http://www.youtube.com/watch?v=H8qz5V9Qxww&list=PLBD091CBF0786020D&index=2




2013. május 28., kedd

Hat






Ma rájöttem, hogy nem is öt, hanem hat fióka van a fészekben. Hat! Ilyen még sose volt. Alig férnek el.
Akkora a hangzavar a teraszon, hogy csak na.








2013. május 27., hétfő

Mindenkinek ...









" Mindenkinek szüksége van valakire, akiben megbízhat. "
( George R. R. Martin )







2013. május 26., vasárnap

Csak mert annyira szép




http://www.szuloklapja.hu/9-honap/1974/gyonyoru-szules-video-apas-szules.html




Piroska vadsóskát gyűjt











Este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm...




....mondja a Biblia.
Reggel, ahogy készülődtem elmenni, szomorkodva tébláboltam az udvaron, félve lesegettem a fészek felé. A kicsinykák még aludtak. Aztán megjelent a nagy. Micsoda feladat hárul rád, te szegény-gondoltam. De fordultam egyet-kettőt, és jajj, alig hittem el, előkerült a másik !!! Meg van mindkét szülő!!
Hogy a harmadik, a halott kismadár ki volt, már nem derül ki.
Napok óta figyeltem, hogy valami nekem nagyon fura a fészek körül. Mintha túl sokszor járnának oda a nagyok. Volt, hogy kinn ültem a nyugágyon a tanulnivalóval a kezemben, amiből semmi nem ment a fejembe, ami olyan mostanában mint egy taplógomba, így hát a fészket bámultam, s a jövő-menő madárkákat. Egyik bátor volt még a jelenlétemben is, hamar odarepült a fészekhez. Valószínű ő ült a tojásokon, és megszokta a társaságot. A másik sokáig szálldosott innen-oda, onnan-ide, nem mert közelebb jönni, pedig ott volt szájában a kukac. Vagy közel merészkedett, de mikor már majd a fészeknél volt, mégis visszakozott.
Aztán volt egy pillanat, hogy egy nagy madár a fészekben, és kettő téblábolt körülötte. Hirtelen azt hittem bedilizem, de ez még egyszer megismétlődött. Már teljesen elbizonytalanodtam. Létezik, hogy három szülő járjon egy ugyanazon fészekhez?? Pedig itt nagyon úgy nézett ki, s ez azt is megmagyarázta volna, miért látom őket annyira sűrűn.
Talán a harmadik madárka volt, akit tegnap elbúcsúztattam?
Nem tudom.... ez már rejtély marad örökre.
De a fiókák élnek és virulnak.
Örülök ennek, mert úgy a szívemhez nőttek ezek  kis rozsdáskák , ahogy karnyújtásnyira élik az életüket itt évről évre tőlem.
Legalább ennyivel kevésbé szomorú most a világ.





2013. május 25., szombat

Utolsó percek






Haldokló rozsdafarkút találtam ma a kertben. Egy darabig a tenyeremben tartottam, aztán puha szénára raktam utolsó perceire. A szilvafa alatt ástam el.
Nem tudom, hogy a teraszon tátogó fiókákhoz tartozott-e, de attól tartok igen. Vajon fel tud nevelni öt fiókát,  ha tényleg  egymagára maradt a párja?
Olyan szomorú a világ.











Hajolnék...








Hajolnék a Nap 
után, de ma is csak itt
hagyott árván. Éj.




2013. május 18., szombat

Egy mondat






"Szociális munka" tankönyvem "Hospice" c. fejezete a következő idézettel kezdődik:


"Ha erősebben kapaszkodnánk egymás kezébe, ha jobban hinnénk a szeretet erejében, akkor talán az élet és a halál is könnyebb lenne."

(Marie de Hennezel)











2013. május 9., csütörtök

Szép Ernő: Pitypang







Nótába nem írnak
Gomblyukba nem tűznek
Nem tesz kirakatba
A virágos üzlet
Mert te nem vagy ritka
Mert te nem vagy drága
csak az árokpartról
Nézel a világba
Mintha kis nap sütne
orcád oly szép sárga
Te pitypang,
Te pitypang virágja

Az urak, a dámák
Úgye rád se néznek
Tán le is tagadnák
Az ismeretséget
Pedig hogy meggyúrtunk
Hogy agyontépáztunk
Te kezes, te kedves
Falusi pajtásunk
Hófehér lelkedet
Szétfujtuk a nyárba
Te pitypang,
Te pitypang virágja

Ezennel én tőled
Bocsánatot kérek
Köszönöm azt a kis
Könnyű gyermekséget
Köszönöm hogy itt vagy
Lehajlok utánad
Gyere bemutatlak
A kaméliának
Csak nevess rá bátran
Mezitlábos árva
Te pitypang,
Te pitypang virágja










Késő délután az udvarban





Avagy pipulka bödön-mániája.
Van ami a házzal maradt ránk, van amit ajándékba kaptam, van amit egyik kedves barátom lomjai közül kotortam ki és van amit egy nénimtől kunyeráltam el-s milyen jól tettem, mert mostanában nehéz szívvel nézem, hogy hajigálnak ki az unokái mindent az eladott házából. Ő már hála Isten nem látja, mert erre szokták mondani, hogy forogna a sírjában. Nálam legalább megmaradt valami tőle.

Na és készül az idei feketenadálytő tinktúra. Tegnap ástam ki a patakparton a hozzávalót. A pásztortáskás már félig megérett a napon.
Gyűjtöttem galagonyavirágot és útifüvet is, s napokon belül jöhet a bodza szörp.











































2013. május 7., kedd

2013. május 4., szombat

Lurkószáj





Kobak sokat bajlódik a szlovákkal, hozza sorra a rossz jegyeket. (odaát az 5-ös a legrosszabb) No persze ez érthető, mert négy év lemaradása van a többiekhez képest.
Múltkoriban örömmel újságolja:
-Mami, képzeld, kaptam szlovákból egy 1-est!
-Tényleg? De jó! És mit kellett csinálni?
-Rajzolni.



Web Statistics