2014. február 17., hétfő

Szerelempatak






Nagyon örülök, hogy sikerült megnéznem ezt a fantasztikus dokumentumfilmet. Köszönet érte
  " ..........."-nak, aki felhívta rá a figyelmem, illetve annak, aki feltöltötte és lehetővé tette, hogy jó páran részesülhessünk belőle.
Még mindig éli bennem az utóéletét. Rengeteg gondolatom, érzésem támadt már a film közben is, de utána még több.
Persze jókat nevettem a disznózsíron meg az avas vajon meg a heringen és hasonlókon, de ami igazán megragadott, az sokkal inkább ezeknek a kedves embereknek az egyszerűsége, tisztasága, őszintesége. A tájszólások, a különleges szavak amúgyis a gyengéim, ezt itt, ahol lakom is rendkívül élvezem, de ahogy a székely emberek beszélnek, no az valami csuda. Igaz a filmben szerepeltek más vidékekről valók is, kettő bizonyosan, ahogy meg tudtam állapítani.
Lenyűgöztek a művészi képek, a tájak. Ahogy kavarogtak a viharfelhők, ahogy selymesen hullámzott az árvalányhaj a mezőn, a kémények füstje a havas falu fölött, a puliszka gőzölgése a függöny mintái előtt, a kopott lábaska fedőjéről lecseppenő víz, a fehér ló sörénye, ahogy a néni igazgatja, bogozgatja, a lemenő napot éppen eltakaró szénaboglya,  a pityókaültetők,  a kerítés tetején gubbasztó macska, de még a legyek motoszkálása is az ajtófélfán.
És a csendek! A hatalmas, gyönyörű csendek a fenyők felett, és a súlyos, nehéz csendek a magányos szobákban, hajnalban a paplanok alatt.
Az időnként elrobogó vonat, ami mégiscsak az idő múlását jelentette ebben a szinte mozdulatlan, békés világban.
Sorsok. Némelyikben szinte semmi öröm, legalábbis abból a fajtából, amire a cím utal. Mintha kést döftek volna a hátunkba.-mondja az egyik néni- Menni kellett, ha épp dagasztottunk is.
Vagy a bácsi, akit nem állhatott egész életében a felesége, s mégis milyen boldog arccal mesélte, hogy kétszer is vele álmodott, mióta meghalt, és hogy felvidámult ettől.
A dráma, hogy csak bőrgúnyánk öregszik, de belül ugyanolyanok maradunk.
Végig kacagtam, ahogy az öregasszonyok gurulnak le a domboldalon, aztán visszajátszottam, s akkor már végig sírtam.
Sok vén bolond, sok vén hülye-nevette Jula néni magukat, s tudtam én is pontosan ilyen leszek, ha élek addig.


http://vimeo.com/88069694






Web Statistics