2018. augusztus 23., csütörtök

Kémény







Kis sámlim odébb
húzom. Kéményemre ült
ma este a Hold.





2018. augusztus 14., kedd

Öregecskeszáj-Mobiltelefon






-Kétszer is hívtalak, de mindig azt válaszolta: Nem elérhető, próbálja meg később!
Hiába mondtam neki, hogy de értse meg, hogy nekem most kell!!!






2018. augusztus 4., szombat

A kis hős






Idén tavasszal hiába figyelgettem, bár jöttek-mentek a környéken a rozsdafarkúak, nem költözött be egyik pár sem a teraszomra. Kicsit szomorkodtam, de aztán megbékéltem, mert sajnos Huba nagy vadász, hát féltettem is a madárkákat tőle.
Második költés idején azonban új fészek került a kis kuckóba, így izgatottan megdobbant a szívem, de aztán hiába várakoztam, nem találtam benne tojást. Így hát le is mondtam az idei rozsdafarkú csodálásról, bár a kertben és udvaron továbbra is láttam őket mozgolódni. Ezért hát teljesen megdöbbentem, mikor a napokban arra lettem figyelmes, hogy nagy csivitelés van a kuckóban. Hűha, ezt nagyon titokban csinálták, mert nem vettem észre a tojásrakást, majd a költést és az etetést. A hangot adó fiókák már elég nagyok szoktak lenni.
Tegnapelőtt mikor hazaértem a munkából, elkezdtem a teraszon lévő virágaimat öntözni, mikor fél szemmel valami apró mozgást vettem észre a földön lévő egyik hasas, kis szájú kosár belsejéből. Mi a fene? Talán egér ment bele.? Ahogy közelebb hajoltam, hát ott fekszik benne egy kis fióka, szárnyai, lábacskái lógnak, már éppen csak piheg, valószínűleg az utolsókat rúgta. Nagyon szomorú lettem. A kosár egyrészt börtön lett számára, mert a szülei a szűk nyíláson nem tudtak odarepülni hozzá, másrészt védelmező erőd, mert Huba és Bödön valószínűleg nem vették őt észre. Nehéz szívvel emeltem ki a haldokló madárkát és adva neki egy apró ezrelék esélyt visszaraktam a fészekbe, ahonnan kicsüngtek a lábacskái. Remegő szívvel vártam, hogy feltűnjenek a szülők és ha tudnak, kezdjenek még vele valamit. Nem mertem már az este folyamán a fészekbe nézni, csak alatta vizsgálgattam a földet, vajon nem dobták-e ki a halott fiókát. De nem láttam semmit, s nem tudtam eldönteni, hogy ez biztató vagy nem biztató.
Másnap délután, megint csak munka után  a fészek alá húztam a hokedlit és félve bekukkantottam.
Óóó, nem hittem a szememnek! A két erősebb testvérke maga közé vette a gyengét, aki ugyan még látszott, hogy erőtlen, kicsit lóg a feje, de már határozottan ült. Hihetetlenül boldog voltam! Isten teremtményei csodálatosak! A szülőknek sikerült életet lehelni a haldoklóba.
Ma is megkukucskáltam őket, de már nem igazán tudtam különbséget tenni ahogy egymáshoz lapulva kucorogtak a fészekben.
Aztán délután, jaj, délután előtűnt mind a három fejecske!
Annyira fényes most a szívem!








2018. július 22., vasárnap

Sorol a nyár tovább




Most az őszibarack van porondon. Ebből is töméntelen mennyiség a négy kis fán. És már valamennyi az üvegekben. :-)














A nektarin is bámulatos az idén. Eddig csupán egy-két szem akadt mutatóba. Nem gondoltam, hogy ez a kényes, amúgy sok permetezést igénylő gyümölcs képes mindenféle pátyolgatás nélkül is-csupán metszés és lemosózás- bőven teremni. Vannak még csodák.







És kacsintgassunk kicsit előre. Ha minden jól megy, a nyár elmúltával is lesz vitaminforrás, mert kukucskál a levelek közül a naspolya és a birsalma. Hurrá!

















2018. július 21., szombat

Haiku









Új hang nyírfámon.
Még csak barátkozunk, a
kabóca meg én.


2018. július 11., szerda

Bőség



Tavaly nagyon csúfos esztendő járt a kertre a hatalmas mínuszokkal és a húsvéti hóeséssel.
Idén úgy néz ki bepótolja a Teremtő sokszorosan. Hála neki!

















































2018. július 6., péntek

Nevenap







Mondtam Hubának, hogy koccintsunk Csaba egészségére. Túlságosan nem volt lelkes, csak unottan vakarózott. Muszáj volt az ő adagját is meginnom.






2018. június 26., kedd

Mi kell még?





Esővel telve
hordóm. Hegyem hív. Mi
kell még a nyárhoz?






2018. június 25., hétfő

Ismeretlen ismerős





Néha onnan jön vigasz, ahonnan az ember legkevésbé várná. Tudom, ilyen a világ körforgása, valakinek adsz, aztán lehet egészen máshonnan kapsz, valaki olyantól, akinek még soha nem segítettél semmiben.
Alig-alig ismerős, szinte idegen üzenetét találtam minap a fb-os postaládámban. Semmi mellékelt szöveg, csak egy kis videó amin ő gitározik, de valami csodálatosan. Százszor meghallgattam egymás után, nagyon jól esett a szívemnek. Igaziból nem is értettem miért küldi nekem ezt egy szinte ismeretlen ember.
Megköszöntem neki és leírtam, milyen sokat jelentett. Azt válaszolta, eredetileg a párjának írta a zenét, de aztán elküldte egy rákkal küzdő barátjának, aki éppen CT-re várakozva kapta meg és mézként simogatta őt. Ekkor azt gondolta, talán nekem is jót fog tenni, mert olvasta, hogy apum meghalt.
Úgy szerettem volna nektek is megmutatni, de sajnos erre nem kaptam engedélyt, amit persze teljes mértékig megértek, hisz elég személyes az egész. Hát higgyétek el enélkül is, hogy igazán szép!


2018. június 24., vasárnap

A fák fölött






Nyakadban hordtál 
egykoron, most lám elférsz
két tenyeremben.













Web Statistics