2019. október 12., szombat

Ketten








Hogy ide találj,
együtt világítunk a
barátom és én.



2019. szeptember 13., péntek

A boldogság vadregényes útjai





Nagyon szeretem Tamás Rita Ne pánikolj, sportolj! nevezetű oldalát. Mindig rendkívül ösztönző cikkeket ír és saját példájával is bemutatja amire másokat bíztat. Mindene a sport, ez segítette át élete nagy tragédiáin, nehézségein. Megbirkózott a rákkal, a pánikbetegséggel, magánéleti válságokkal, s azon igyekszik, hogy másokat is bátorítson. Hol hírességek, hol egészen hétköznapi emberek történeteit meséli el, ezzel adva erőt, reménységet azoknak, aki betegek, megfáradtak, küzdenek a kg-okkal vagy egyéb nehézségeik vannak.
Rendkívül tetszett, mikor egy egészen idős hölgyről írt, aki már nem fiatalon kezdett el futni s a maratonig jutott. Valahol kicsit magamat láttam benne, hisz majd 50 évesen kezdtem a sziklákat kóstolgatni, néha még kicsit magamat is bolondnak tartva ezért. Hozzá is szóltam a cikkhez, s legnagyobb ámulatomra Rita megkeresett, hogy szívesen írna rólam. De hát én nem vagyok semmi különös....persze ne legyek a jónak elrontója, álltam elébe, ha ő úgy érezte, ez esetleg másoknak jelenthet valamit. Ő már pedig úgy érezte, így hát emailben elküldte a kérdéseit, fotókat kért, s azt mondta, majd szól, ha megjelenik a neten.
Eltelt pár hét, aztán hónapok, én úgy gondoltam végül érdektelen lett a dolog vagy nem volt idő a megírására, mígnem egy másik cikkhez való hozzászólásom kapcsán egészen véletlenül derült ki, hogy pedig bizony megjelent, csak valószínű a rengeteg elfoglaltság miatt Rita engem elfeledett értesíteni.
No de bánja kánya, végül fél év csúszással én is értesülhettem róla, s bevallom meghatottan olvastam el az írást, ami bizony nem is rövid és még képes galériával is ki van egészítve.
Elhoztam nektek is:



http://www.csupasport.hu/turazas/a-boldogsag-vadregenyes-utjai-16506/?fbclid=IwAR1NmOFRKS1DzQ0JNY6XqIRmcLmMHEwAthyhMvJ8FwLnpJSHjx2dpqY89n0



2019. augusztus 27., kedd

Hiányos









Hiányos a hold.
Akárcsak szuszogásom
éjjel a párnán.



2019. augusztus 11., vasárnap

Mentő hadművelet




Kobakom észrevett egy verebecskét az udvaron a lavórban fürdőzni. Aztán kiderült, hogy nem fürdőzik a lelkem, hanem még fiatal madárka és hiába próbál, nem bír kijönni a vízből. Gyorsan kimentettük, kiraktam a napra, de annyira remegett szegényke, hogy inkább a ruhámba csavartam és dédelgettem. Ott láthatóan jobban érezte magát, de be-becsukta apró gombszemét, féltem, hogy kihűlt, s még ott hal meg a kezemben. Uzsgyi be a fürdőszobába, elő a hajszárítót! Verebecske az ujjamba kapaszkodva némán és mozdulatlanul tűrte a műveletet, míg szépen meg nem száradt mindenhol a ruhácskája. Gondoltam még kicsit melengetjük puha rongyban, de a szobában szárnyra kelt. :-) Így hát kivittem az udvarra, s bátran útnak is indult a tenyeremből a kert felé.

Sok madárka tanyázik idén nálunk. :-) És ennek úgy, de úgy örülök!
Figyelnem kell a vízállás magasságára!










2019. június 25., kedd

Ide nekem a hiúzt!




Filmecske Szőrmesterről és a hiúzról.

https://vimeo.com/320606158


18.






Mivel fiam soha nem szerette a süteményeket, nagy fejtörést okozott, milyen tortát süssek neki a 18. szülinapjára. A hozzávalók beszerzése, bicajon való haza cipelése, a tészta és a krém összeállítása, a gyertyácskák elhelyezése sem volt könnyű feladat. De végül a sok fáradozás meghozta jutalmát, Bendegúzom kijelentette, ez eddigi élete legjobb szülinapi tortája és azonnal el is kezdte felszeletelni. Engem is megkínált.










2019. június 9., vasárnap

Pünkösd vasárnap





Eleinte egy tengelic fújt riadót a bodzafa csúcsán, aztán megérkezett a rozsdafarkú is. A kis büdös beletojta a tojásait a terasz gerendájára hevenyészett módon feldobott, réten talált fészekbe, ahelyett, hogy a biztonságos kuckóba építkezett volna. Alig győztem kibiztosítani egy ócska esernyő nyelével, hogy le ne pottyanjon az alkotmány. Azóta már a második fészekaljat költi a gyorsotthonban.
Áldott csend, ma nem szól egyetlen fűnyíró sem, fekszem az udvarban a szivacson és lesem az énekes rigót. Reggelente csodálatosan dalolt mostanában a bodzán, most kiszúrom, hogy mohát hord a lombok sűrűjébe. Óó, fészket rak ő is nálam, hurrá!  Előbújik, landol a fűben, gyüjtöget aztán irány újra az ágak közé. Belesekedek. Már szép kerek, formás a bölcső, remélem itt marad.
A cseresznyefa körül seregély mókázik sárgarigó hangot mímelve, fenn a kék égen cikáznak a fecskék, szerencsére itt még van egy csapat.
A galambocskát ma még nem láttam, de tegnap megtalálta magának a téli madáretetőt és hintázás közben sokáig csipegetett. A szomszédban vígan hápog a kacsa sereg jó dolgában.
Huba a fejemhez hajtja fejét, egyfolytában fészkelődik mikor mozdulok, hogy továbbra is hozzám érhessen, érezhesse a közelségemet. Mamusz a járda hűvösét választja, ott nyúlik el pihenőre.
Mennyei béke. Oly gyönyörűséges minden és oly boldog vagyok.
Pünkösd vasárnap.






2019. május 15., szerda

Zöld Menedékből zöld kertbe, zöld erdőbe





Régóta fontolgatom, hogy izgő-mozgó, folyton játszani akaró, túramániás Hubám mellé hozok egy barátot, s ha már így alakult, az a barát olyan legyen, akinek örömet tudnánk szerezni egy saját otthonnal. 
Május 1-én Vácott jártam a Zöld Menedék Állatvédő Alapítványnál, ahol egy végtelenül kedves fiú fogadott és türelmesen, segítőkészen végig mutogatott mindent, mindenkit.
Persze a kenneleket járva az ember az összes lakót szeretné haza hozni, és nehéz a választás, jaj, de milyen nehéz. 
Végül már csak két kutyi maradt a jelöltek közül, akiket a kedves fiatalember kieresztett, hogy megnézhessem őket egy nagyobb téren szaladozva, ne csupán a rács mögött. A nagyobbik, Hunor nevezetű  rögtön barátkozott, futkározott, a kisebb Ügyes viszont csak megszeppenve állt mozdulatlanul és lapított. Lehajoltam hát hozzá, hogy simogassam, de még így is nagyon félénknek tűnt.
Hamar eldőlt a kérdés, mert ahogy felvettem és megöleltem a fekete gubancot, azonnal beleszerelmesedtem. Hunornak amúgyis kezelés alatt volt a szeme, így még nem állt teljesen készen a gazdához költözésre.




Megírtuk a szerződést és indulhattunk is haza. Csupán az oltás és chip árát kellett kifizetni, de én valamivel több pénzt hagytam ott, jó helyre került. 
A kutyus továbbra is félősnek tűnt, az autóhoz is az ölemben vittem, s hihetetlen nyugalommal, csendben üldögélt egész úton a lábaimon. Nem ehhez vagyok szokva, bruhahaha, hisz Hubának fél pillanat nyugta sincs, majd kidönti a kocsi oldalát. Persze valahol érthető, hisz a járgányt összeköti a túrázással, fél lábbal már az erdőben van, míg az úton gurulunk.
Kíváncsian vártam, hogy fognak egymásra reagálni az új lakóval. Huba roppant játékos, barátkozós, felőle nem aggódtam, de a jövevény annyira csendben volt egész úton, hogy izgultam, nem fog-e halálra rémülni, ha ugra-bugra ebem ráront.
Az autóból kiszállva újra ölben vittem be a kertbe, s amint leraktam a fűbe, némi szaglászás után pisilt egyet. El voltam ájulva. Ilyen jól nevelt, illedelmes kutyust, nimáá! Nem brunyált véletlenül se az ölembe, megvárta míg újra föld közelbe kerül.
A barátkozással sem adódott gond, nem sok ismerkedés kellett, úgy tűnt nincs semmiféle ellenségeskedés vagy rivalizálás.
Aztán az új lakó bátran bejárta az udvart, elindult felfedezni a hatalmas kertet, nem gyulladt be, nem mulyáskodott egy percig se. Csak néztem ámulva. Mintha nem is ő lett volna, aki a menhelyen még simiért se akart sorba állni.
Egyedül a házba nem mert bejönni. Megállt a küszöbnél és nyüszögött. Ki kellett érte menni, és ölben behozni, mert semmiféle csalogatásra nem volt hajlandó beljebb merészkedni. De ez is csak eddig tartott, utána már teljesen természetesen beszaladt ha épp úgy adódott.
Azóta megállíthatatlanul tart a játék, a birkózás, mindkét kutya tiszta nyál, és lihegnek mint akik lefutották a maratont.



Gyere  öcsi, birkózzunk!




Kicsi a bors, de erős





Klassz ez a zöld fű!




A kert felfedezése






Na látjátok, van itt hely mindenkinek a szivacson!



Elég jó ez a kéró, asszem maradok!




2019. április 25., csütörtök

Masina, haiku és hold




Egy lépcsővel feljebb léptem. Vettem egy volt évfolyamtársaméktól egy valamivel ügyesebb kis fényképezőt. Ők is nagy túrások, nagyon szerették ezt a Lumix masinát, de váltottak valami komolyabbra. Az adásvétel egy közös túra keretében történt, ahol mindjárt ki is próbálhattam és tudtak tanítgatni is. Valahogy azonnal magaménak éreztem a gépecskét, s pont az a nagyság és súly, amit még nem nehéz cipelni. Kezdem kapsigálni a használattát, de még sok felfedeznivaló akad rajta.
Nagyon élvezem a dolgot.
Persze a régi szerelmetes kis skatulyám is marad, hisz több napos túrára ezt az újat nem fogom cipelni, s a hétköznapokban is állandóan ott lapul a hátizsákomban, hogy úton-útfélen előkaphassam.

A bemutatkozást egy haikuval párosítva ejtem meg számotokra. :-)






Cseresznyevirág
és holdvilág, tündöklő
ünnep kertemben.




2019. március 20., szerda

A természet őrzői





Akcióban a természet őrzői c.-mel filmsorozatot lehet látni a hazai természetőrök munkájáról.


https://filmdzsungel.tv/akcioban_a_termeszet_orzoi/?fbclid=IwAR3MkepEo_4a6rXhLBr693ZLnKqz4B1vParc454qKQeky9Dt05aIbi625X4

A "Nyomkeresők a nagyragozókért" c. részben Szőrmester is szerepel. :-) Legrégebbi olvasóim még ismerik, de akit érdekel ez a téma szívből ajánlom megnézésre az összeset!

A sorozat előzetese kedvcsinálónak:

https://vimeo.com/311500965






Web Statistics