Pénteken volt szerencsém tesómék kiskutyájával tenni egy sétát a Budai-hegyekben. Dominó elég önérzetes eb, gyakran morog, főleg a nála jóval nagyobb kutyákra, igazán szót pedig csupán a gazdájának fogad, úgyhogy végig pórázon vezettem. A buszon szépen üldögélt az ölemben, az utazáshoz már eléggé hozzá van szokva.
Gyönyörű napsütésben értünk fel a Normafához, csodálatos volt élvezni a langyos levegőt és a rengeteg kora tavaszi virágot.
Dominó apró lábain úgy tekert mint a szél, mindig előttem járt, már amennyire a leghosszabbra kihúzott póráz engedte. Igazán nem volt vele semmi baj, egyetlen sétálót se morgott meg, és azzal a három hatalmas kutyával sem veszett össze, akikkel útközben találkoztunk. Inni tán egy kortyot ivott a kulacsából, csak ment és ment. Illetve ment és ment volna, ha én nem állítom le folyton valami idegesítő kis masina miatt, amivel hol itt, hol ott kucorodtam le a föld közelébe. Persze őkelme éppen akkor rántotta meg a pórázt, mikor épp kattintani akartam. :-)
Ettől függetlenül igazán jól kijöttünk, és teli szívtuk magunkat egy kis tavasszal. nagyon jól esett.
Pettyegetett tüdőfű
Odvas keltikék
A lila virágú egy ujjas keltike
Gyere már! Mindig lemaradsz!
Erdei kutyatej
Som
Tán egy kiránduló hagyta el? Érdekes, hogy mindig almákat találok. Hol tóban úszva, hol avarban. :-)
A távolban, a fák között Makkosmária templomtornya látszik
Tyúktaréj
Jelzés- és színkavalkád
Kisvirágú hunyor
Csupa szem vagyok (vagy inkább cici?)
Bogláros szellőrózsa
Összes Laci nevű barátom végig futott az agyamon. :-D