2017. december 9., szombat

St.Martin és a sapka







Idén harmadszorra fogtak össze a környékbeli vállalkozók, hogy adventi koncerttel lepjék meg a falu lakosságát. Most újra a két éve náluk járt St.Martint hívták meg, aminek sokan örültünk.
A zene persze csodás volt, nagyon megtapsoltuk a mindig közvetlen és kedves zenészt.
Mikor befejeződött a muzsika, megkért minket, hogy ne szaladjunk el, hanem várjuk meg őt míg a hangszereit biztonságba helyezi, mert akar egy kis ajándékot adni.
Úgy látszik ezt az emberek valami véletlenül kiejtett mondatnak vették, mert mindenki elkezdett kicsődülni a templomból, én viszont nyugodtan üldögéltem tovább a padban és bámultam ki a fejemből. Többen is azt hitték, hogy elbambultam és nem vettem észre, hogy vége az egésznek, rám is szóltak nevetve. Felvilágosítottam őket, hogy hiszen az kérte, várjuk meg őt, legalább én megvárom, ha más nem. Mit fog szegény szólni, ha üres lesz minden, mire elpakol és jönne ajándékozni.
Áá, legyintettek a falubeliek, azt csak úgy mondta.
Már szinte kezdtem elbizonytalanodni, csak pár ember lézengett ott, mikor végre megjelent St.Martin egy nagy mókás, szőrös sapkával a fején, ami alá be volt gyömöszölve az összes nagy hullámos haja, s kezében hozta az ajándék dedikált képecskéket.
-Óó, hát elmentek? Na azért páran mégis megvártak.
Szerencsére ahogy előkerült, az ajtóból még visszafordultak a kifelé haladók, így mégis meg tudott ajándékozni egy csapatka embert.
Nem mintha annyira szükségem lenne arra a dedikált képre, de olyan kedvesen kérte, hogy várjuk meg, hát én is sorba álltam, közben jól szemrevételeztem a vicces fejfedőjét.
Mikor elékerültem és átnyújtotta az ajándékot, meg is kérdeztem tőle:
-Nem cserélünk sapkát?
-Gyors és átható pillantással megvizsgálta a fejemen lévő fehér, horgolt kis fejfedőt, egy pillanatra elgondolkodott, de végül rávágta:
-Nem! Hát mi férne az alá?? De magának is szép hosszú haja van.
-Hát igen.
-És kinn hagyta.
-Igen.



Valóban nem tudná bepumpolni a kis sapi alá a göndör fürtjeit, szóval nem csodálom, hogy nem akart cserélni. De nekem jobban tetszene, ha kinn hagyná, mint én. :-)
Így hát neki megmaradt a nagy, mókás, szőrös, nekem meg a szolid kis fehér horgolt.





3.évad




Bizony, már harmadik éve, hogy nyugdíjba vonuló kolléganőmtől átvettem a stafétát és én lehetek az a szerencsés, aki Mikuláskodik az öregotthonban.
Gyerekek között is csuda klassz lehet, egyik férfi lakónk ezt tapasztalja is már szintén három éve az oviban, de az, hogy az ember idősekhez látogat el Mikulásként valami különösen kedves dolog.
Azt hiszem számomra az év egyik legszebb és legboldogabb napja ez.
Igaz, rengeteget készülök rá, hetekig töröm a fejem, mi legyen az a frappáns dolog, amit személyre szólóan mondhatnék a lakóknak és a kolléganőknek.
A kolléganőknek ráadásul mindig kitalálok valami mókás kis ajándékot is, amiket persze mi értünk, de kívülálló nem biztos. Hiába is magyaráznám, miért kapott a főnökasszony távcsövet, Gyöngyike dundi kiselefántos kulcstartót, Pati sodrófát és mosogatókefét, Dóri teknőst, Aranka csavaros kiflit ( kisüveges pálinkát), Johanna klaviatúrát, Krisztike pillanatragasztót, ezek a mi saját bennfentes vicceink, szlogeneink.
Iszonyúan élvezem, hogy ilyenkor az öregecskéknek is jól oda lehet mondogatni, megpirongatni őket, senki nem sértődik meg, legfeljebb a vagányabbja visszabeszél, de leginkább csak kacag meg kacag, de még szerepelni is képesek a Mikulásnak csak úgy maguktól, spontán.
Az egész ünnepség egy hatalmas móka, persze adódnak könnyes, megható pillanatok is, mikor pl. a mozogni, beszélni már nem tudó Csabához mentünk be a szobájába és tágra nyílt, csillogó szemekkel nézett rám, próbálta formálni a száját, hogy velünk énekeljen, aztán egészen lassan, szinte művészien  csordult ki a könny a szeme sarkából és folyt végig az arcán, mikor a feleségét és lányát említettem.

Nekem ez a nap egy hatalmas ajándék! Hiába is magyaráznám, igazán csak az értheti, aki élt már át hasonlót.



Rénszarvaska verset szaval





A csomagok egy részét a kerekes járókával hozta a Miki, mivel már ő is öreg




S a hosszú úton persze megéhezett, így elővette a retro fém turista dobozát, ami tele volt serclikkel, de jószívűen megkínálta a jelenlévőket is belőle




Mindenki külön-külön sorra került a listán, itt épp Bandi bácsi lett pellengérre állítva






A főnökasszony szeme mindent lát, de azért nem árt neki egy távcső




A Mikulás is kapott ajándékot a főnökasszonytól, aki erősen kihangsúlyozta, hogy nem véletlenül csomagolta félpucér, farmergatyás, kockahasú macsós szatyorba :-D




Azok sem maradtak ki, akik valami oknál fogva nem tudtak kijönni a szobájukból




Volt aki díszkivilágítással várta a Mikulást



Rénszarvas kolléganőm legkisebb, most 13 éves kislánya mindig el szokott jönni az ünnepségre. Otthon meg is jegyezte anyukájának:
-Hogy ez a Pipulka milyen vicces! Az emberek biztos azt gondolják egy öregotthonban csak úgy szétdobálják az időseknek a csomagokat, el se tudják képzelni, hogy mi van itt ilyenkor!


Egy kislánytól, aki ennyire meglepően fel tudta mérni és kommentálni a  dolgokat, különösen jól esett az elismerés. :-)
Van még remény, csak pl. be kell vinni a gyerekeket időnként öregotthonokba is, hogy lássanak, tapasztaljanak, ismerkedjenek a világ azon felével, ami számukra még talán most furcsa és idegen.



Web Statistics