Ma szabadnapos voltam, s miután délutánig kisebb-nagyobb megszakításokkal egyhuzamban aludtam, ideje volt nap végére menni egyet. Végül három és fél órás sétára sikeredett. Olyan helyre mentünk, ahol már rég nem jártam, emlékeztem, hogy errefelé sok-sok őszi kikerics virít.
Hol bozótosokban csörtettünk, ahol csupán a vadak nyomát tudtuk követni, hol széles földúton baktattunk, de azt hiszem mindketten jól éreztük magunkat. Huba bundája, nekem pedig a cipőm és nadrágom dugig lett az apróbojtorján ragaszkodó magjával, de csuda se bánja!
Látni ugyan nem láttuk, de hallottuk a vadak mozgolódását a sűrűben, megcsodáltuk a délutáni fényeket, virágot szedtünk és sokat fényképeztünk.
Akárcsak egy sátor
Faliszőnyeg
Járt utat a járatlanért.... (no ez kutyáéknál nem mindig van így, főleg ha szöszölés hallatszik a bozótból)
Gyönyörűséges szeptemberi fények
Az árnyas hely miatt az kikericsek itt irdatlan hosszú szárat növesztenek, a legtöbb annyira hosszút, hogy egyszerűen elfeküsznek a földön. Persze lehet, hogy csak bepálinkáztak. :-D
Na, indulunk már tovább?
Egy útszéli stoppos lesi a forgalmat
Még mindig leltem dunai szegfűt is
Egy rozzant magaslesről, amit véletlenül találtunk egy elhagyatott helyen, lekukucskáltam a szomszéd falura. Huba idegesen nyüszögött míg fenn voltam, képtelen volt elviselni, hogy nem tud utánam jönni, bárhonnan is kerülgeti a tákolmányt.
Indulás haza!
Sajt
És most, miközben a bejegyzést rendezgetem, az ablakon behallatszik a Gomb-hegyről a szarvasok bőgése. Harmadik napja gyönyörködőm bennük a paplan alól. :-)
