2018. december 21., péntek

Mindenkinek aki erre jár!





Kedves, drága blogolvasókáim! Áldott, békés ünneplést kíván mindannyiótoknak az a csúnya, hűtlen, lusta Pipulka!


































2018. december 17., hétfő

Igen....



„Egy alkalommal beszélgettem Pilinszky Jánossal, és a költő megjegyezte:
– Utállak benneteket, pszivel kezdődő foglalkozásúakat.
– Miért utálsz János?
– Mert nagyon nagy terheket raktok az emberekre. Azt hirdetitek, hogy minden emberi problémának van megoldása. Ezzel sikerül elérnetek, hogy az emberek többsége úgy érzi, csak ő olyan hülye, hogy nem tudja megoldani a szexuális problémáit, a szüleivel való viszonyát, a házasságát, az egzisztenciális ügyeit, a politikai orientációját stb.- és összeomlik. A valóságban, – mondta Pilinszky – az élet dolgainak többsége nem megoldható. Legfeljebb jól- rosszul elviselhető. Óriási a különbség közöttünk. Ti úgy gondoljátok, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség, én meg úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség.
Szíven döfve tántorogtam ki Pilinszkytől.”

(Popper Péter)









Szentantal határában 



2018. november 27., kedd

Novembervégi hangulat




Mindig jókat vigyorgok a Strázsa-hegyen, ahogy napozik a zöld bikinibugyijában






2018. november 15., csütörtök

Borzongós






Palaszín macska.
Bekanyarodott csendben
a sarkon a tél.
























2018. augusztus 23., csütörtök

Kémény







Kis sámlim odébb
húzom. Kéményemre ült
ma este a Hold.





2018. augusztus 14., kedd

Öregecskeszáj-Mobiltelefon






-Kétszer is hívtalak, de mindig azt válaszolta: Nem elérhető, próbálja meg később!
Hiába mondtam neki, hogy de értse meg, hogy nekem most kell!!!






2018. augusztus 4., szombat

A kis hős






Idén tavasszal hiába figyelgettem, bár jöttek-mentek a környéken a rozsdafarkúak, nem költözött be egyik pár sem a teraszomra. Kicsit szomorkodtam, de aztán megbékéltem, mert sajnos Huba nagy vadász, hát féltettem is a madárkákat tőle.
Második költés idején azonban új fészek került a kis kuckóba, így izgatottan megdobbant a szívem, de aztán hiába várakoztam, nem találtam benne tojást. Így hát le is mondtam az idei rozsdafarkú csodálásról, bár a kertben és udvaron továbbra is láttam őket mozgolódni. Ezért hát teljesen megdöbbentem, mikor a napokban arra lettem figyelmes, hogy nagy csivitelés van a kuckóban. Hűha, ezt nagyon titokban csinálták, mert nem vettem észre a tojásrakást, majd a költést és az etetést. A hangot adó fiókák már elég nagyok szoktak lenni.
Tegnapelőtt mikor hazaértem a munkából, elkezdtem a teraszon lévő virágaimat öntözni, mikor fél szemmel valami apró mozgást vettem észre a földön lévő egyik hasas, kis szájú kosár belsejéből. Mi a fene? Talán egér ment bele.? Ahogy közelebb hajoltam, hát ott fekszik benne egy kis fióka, szárnyai, lábacskái lógnak, már éppen csak piheg, valószínűleg az utolsókat rúgta. Nagyon szomorú lettem. A kosár egyrészt börtön lett számára, mert a szülei a szűk nyíláson nem tudtak odarepülni hozzá, másrészt védelmező erőd, mert Huba és Bödön valószínűleg nem vették őt észre. Nehéz szívvel emeltem ki a haldokló madárkát és adva neki egy apró ezrelék esélyt visszaraktam a fészekbe, ahonnan kicsüngtek a lábacskái. Remegő szívvel vártam, hogy feltűnjenek a szülők és ha tudnak, kezdjenek még vele valamit. Nem mertem már az este folyamán a fészekbe nézni, csak alatta vizsgálgattam a földet, vajon nem dobták-e ki a halott fiókát. De nem láttam semmit, s nem tudtam eldönteni, hogy ez biztató vagy nem biztató.
Másnap délután, megint csak munka után  a fészek alá húztam a hokedlit és félve bekukkantottam.
Óóó, nem hittem a szememnek! A két erősebb testvérke maga közé vette a gyengét, aki ugyan még látszott, hogy erőtlen, kicsit lóg a feje, de már határozottan ült. Hihetetlenül boldog voltam! Isten teremtményei csodálatosak! A szülőknek sikerült életet lehelni a haldoklóba.
Ma is megkukucskáltam őket, de már nem igazán tudtam különbséget tenni ahogy egymáshoz lapulva kucorogtak a fészekben.
Aztán délután, jaj, délután előtűnt mind a három fejecske!
Annyira fényes most a szívem!








2018. július 22., vasárnap

Sorol a nyár tovább




Most az őszibarack van porondon. Ebből is töméntelen mennyiség a négy kis fán. És már valamennyi az üvegekben. :-)














A nektarin is bámulatos az idén. Eddig csupán egy-két szem akadt mutatóba. Nem gondoltam, hogy ez a kényes, amúgy sok permetezést igénylő gyümölcs képes mindenféle pátyolgatás nélkül is-csupán metszés és lemosózás- bőven teremni. Vannak még csodák.







És kacsintgassunk kicsit előre. Ha minden jól megy, a nyár elmúltával is lesz vitaminforrás, mert kukucskál a levelek közül a naspolya és a birsalma. Hurrá!

















2018. július 21., szombat

Haiku









Új hang nyírfámon.
Még csak barátkozunk, a
kabóca meg én.


2018. július 11., szerda

Bőség



Tavaly nagyon csúfos esztendő járt a kertre a hatalmas mínuszokkal és a húsvéti hóeséssel.
Idén úgy néz ki bepótolja a Teremtő sokszorosan. Hála neki!

















































2018. július 6., péntek

Nevenap







Mondtam Hubának, hogy koccintsunk Csaba egészségére. Túlságosan nem volt lelkes, csak unottan vakarózott. Muszáj volt az ő adagját is meginnom.






2018. június 26., kedd

Mi kell még?





Esővel telve
hordóm. Hegyem hív. Mi
kell még a nyárhoz?






2018. június 25., hétfő

Ismeretlen ismerős





Néha onnan jön vigasz, ahonnan az ember legkevésbé várná. Tudom, ilyen a világ körforgása, valakinek adsz, aztán lehet egészen máshonnan kapsz, valaki olyantól, akinek még soha nem segítettél semmiben.
Alig-alig ismerős, szinte idegen üzenetét találtam minap a fb-os postaládámban. Semmi mellékelt szöveg, csak egy kis videó amin ő gitározik, de valami csodálatosan. Százszor meghallgattam egymás után, nagyon jól esett a szívemnek. Igaziból nem is értettem miért küldi nekem ezt egy szinte ismeretlen ember.
Megköszöntem neki és leírtam, milyen sokat jelentett. Azt válaszolta, eredetileg a párjának írta a zenét, de aztán elküldte egy rákkal küzdő barátjának, aki éppen CT-re várakozva kapta meg és mézként simogatta őt. Ekkor azt gondolta, talán nekem is jót fog tenni, mert olvasta, hogy apum meghalt.
Úgy szerettem volna nektek is megmutatni, de sajnos erre nem kaptam engedélyt, amit persze teljes mértékig megértek, hisz elég személyes az egész. Hát higgyétek el enélkül is, hogy igazán szép!


2018. június 24., vasárnap

A fák fölött






Nyakadban hordtál 
egykoron, most lám elférsz
két tenyeremben.













2018. június 10., vasárnap

216 év




Nagyon rossz mikor az ember elveszíti egyik szülőjét, de utána mégis ott van egy kapaszkodó a másik személyében. És habár tudja a megváltoztathatatlant, mégis-mégis reméli, hiszi, hogy az a másik még soká itt lesz.
13 év elég hosszú, és mégis annyira kevés, annyira hamar elfogy.
Szembesülni a ténnyel, hogy az ember végképp árva lett....nem is tudom mikor értem majd ezt meg teljes tudatommal, mert most még valószerűtlen. Most még csak olyan, mintha majd nemsokára megint haza mehetnék, és apu főzi a kondérnyi kajákat, aztán majd veszekszik velünk: Csomagoljatok, csomagoljatok, mit csináljak én ezzel a sok ennivalóval???
De már nem fog veszekedni velünk senki. Senki nem főz már nekünk karácsonyi meg húsvéti meg szülinap lakomákat, senki nem bicajozik hajnalban a pékhez, hogy mire kelünk, ott legyen a friss sütemény, és a megfőzött kávé sem vár majd a piros pikszisben a konyhában.
Napok óta melankóliás vagyok, rám ült a szomorúság, mintha többé nem is akarna innen elmozdulni.
Persze tudom, hogy elfog. Majd idővel, majd szépen lassan...csak az ember képes legyen kibírni addig.
Napok óta csak emlékek hada jár-kel a fejem zegzugaiban, ezernyi apró dolog.
Mikor egyszer régen apu el akarta nekünk mondani, mi a kívánsága, így kezdte: "Ha pillanatnyilag meghalok...."
Hatalmasat hahótáztunk: Jól van Papa, de csak pillanatnyilag halj meg!

Az egyik legvidámabb, legéletigenlőbb ember volt a világon. Erre kell gondolnom, ezt kell tovább vinnem örökségként! Muszáj!


Unokája Kata, aki baba korától rengeteg időt töltött a nagyszülőknél, így írt róla:

"Örökké szeretni foglak.
Nem csak nagypapa voltál, hanem apuka is, az életem legelső és legerősebb szerelme.
Az életem legnagyobb hőse. Akire mindenki felnézett, akinek életerejét ámulva figyelték. Az a végtelen jóindulat és szeretet ami belőled áradt,az a fel nem fogható önzetlenség, egy életen át elkísér majd.
Azért a húslevesért, amit főztél, azért a nótázásért két pohár száraz bor után, azokért a szülinapokért, azokért a nyarakért, amikor beléd kapaszkodtam a bicikli hátulján, azokért hétvégékért amiket melletted tölthettem, örökké hálás leszek.
Azt mondtad, mindig azt mondtad 300 évig fogsz élni. Lecsaltál 216 évet, Papa. Kérem azt a maradék 216 évet.
Azt a maradék 216 szülinapi sütögetést, azt a 216 töltött paprikát. Szeretnék még neked legalább 216 könyvet venni, és nézni ahogy olvasod. Szeretnék még legalább 216 alkalommal feküdni és hallani ahogy együtt énekelsz a Dankó rádióval.
Ez talán a legnagyobb fájdalom, amit 26 év alatt éreztem, és ez még 216 évig fog tartani.
Remélem a nagyival bepótoljátok az elmúlt 13 évet.
Örökké szeretni foglak Titeket. Végtelenül hiányoztok. ❤"













































Web Statistics