2013. június 30., vasárnap

Vas István: Csak azért







Csak azért, mert az a bizonyos villanyáram
Köztünk és körülöttünk és bennünk is kiégetett
Minden biztosítékot, és kilógtak a falból
A megszenesedett drótok, és helyrehozhatatlanul
Megszakadt, elmaradt, nem is tért vissza, mert
Nem tudtunk és nem is tanultunk meg vele bánni –
csak azért?
Csak azért, mert se vér, se név nem jogosít fel
Kettőnket semmi néven nevezhető kapcsolatra,
Holott anyámhoz, apámhoz, hugomhoz, az összes
Vérrokonomhoz mikor volt feleannyi
Közöm is? Csak azért, mert azután már nem a testét?
Mert már csak megváltott? Mert nem voltam képes abból,
Amit adott, megőrizni még a szépségét sem,
Csak az életemet meg az ép eszemet – csak azért?
Csak azért nincs jogunk tudni, sőt hallani sem egymásról?
Úgy, hogy ha szóba kerül, csak annyit mondhatok:
„Igaz is, mi van vele? Hogy van? Te látod őt néha?”
És ha meghalok, egy szót sem válthatunk előtte,
És ha ő hal meg majd, én csak elvegyülve hátul,
Mintha véletlenül, megyek a koporsója után.
És életemnek az a része elsüllyedt, akárcsak
Az a breton székesegyház, és hiába
Szólal meg odalent a harangja naponta:
Csak nagyritkán ha fölhallom a tenger alól.




Ó, de jó is lenne.....






http://www.magas-tatra.info/2013/06/gyonyoru-film-tatrarol-sikloernyorol.html






2013. június 29., szombat

Lackfi János: A testőr






Mint egy kabátot, rámteríted
éjszakáid, és nincs szelídebb,
sem komorabb testőr tenálad.
Neved lenyelem vagy kiejtem:
gyorsabban hat, mint bármi gyógyszer.
Néha vállamhoz ér a vállad,
bocsánatot kérsz. Fájsz, mint az álom,
ha ébredvén már nem találom.






2013. június 27., csütörtök

Sipos László: So strange the Moon tonight...












Az új fiú




Mi van öcsi?




(érdemes kinagyítani, hihi)






Lassan a testtel nagyfiú!








2013. június 20., csütörtök

Gazdag gyerek, szegény gyerek






Gizi nénihez átjött valamelyik szomszéd ember segíteni. Én is a kertben matattam a paradicsomokkal, így hát önkéntelenül is hallottam a beszélgetésüket.
-Mit csinálnak a gyerekek?-kérdi Gizi néni.
-Az egyik technikusként tanul, a másik közgazdász akart volna lenni, de nincs pénzem a tandíjra.

Hát ja- gondoltam sóhajtva-, ide jutottunk. A gazdag gyerek tanulhat, a szegény csináljon amit akar.
És az is elgondolkodtató volt, amit még utána mondott a férfi:

-A munkásembert kéne megbecsülni, nem lehet mindenki közgazdász.

No erről én is tudnék regélni, hogy mennyire becsülik meg a szociális munkásembert, aki egész nap másokat szolgál. Kemény minimálbérrel jutalmazzák.




2013. június 17., hétfő

Emlékmorzsagyűjtögető





Katától kölcsön kaptam a Varázskert c. könyvet. Minden második oldalon találok valami olyat, ami idézésre kívánkozik.
Ez is ilyen:


"Egy kapcsolatban a férfiak gyakran keltik azt a látszatot, mintha elszálltak volna az emlékeik, mintha mindenestül elsüllyedt volna a múltjuk, mintha számukra nem lenne különösebb jelentősége az együtt eltöltött időnek. Ez az ő fegyverük.
A nők hallgatnak, várnak, de közben hörcsög módjára begyűjtenek minden létező emlékmorzsát, nem hagynak ki semmit, egyetlen, parányi, eldugott, megrágott, szétcsócsált emlékfoszlányt sem, mert tudják, hogy minden egyes darabra szükségük lehet még."





2013. június 12., szerda

Tepertő uzsonnázik






















Hírek a fészekből





Rozsdáska elkezdte a második turnus tojás melengetését.
Úgy tűnik nem sokáig szöszmötöltek és lógatták a lábukat tétlenül.



2013. június 5., szerda

Gizi nénihez menet





egy vérszomjas vadállat állta utamat.






Próbáltam szépszóval rábeszélni, hogy álljon félre, de semmiképpen nem volt hajlandó az értelmes párbeszédre.
Így végül erőszakhoz kellett folyamodnom, s akarata ellenére eltávolítanom az utamból.
Roppant dühös volt. Jól meg is csiklandozta bosszúból az ujjaim.












Becsszó





nemrég vagy a föld rengett, vagy netán felrobbant az 50 km-re lévő szlovákiai atomerőmű. Rázkódás, ablakcsörömpölés.
Még most is olyan rossz szorítás van a mellkasomban. Brrr...
Van egy távoli ismerősöm, ő megérzi ha földrengés közeledik. Azt mondja nagyon rossz élmény.









2013. június 4., kedd

Indulás




Hétvégén kirepültek a fiókák.
A szülők már pénteken mindent bevetettek a kicsalogatás érdekében, szinte megállás nélkül csettegtek. A tavalyi kifutópályát napokkal ezelőtt megigazítottam, úgyhogy minden készen állt, s mire szombat délelőtt Kobakkal észbe kaptunk, már csak két fióka kuksolt a fészekben. Az ajtó függönye mögül lestük az eseményeket. Ez a kettőcske is kitöltötte a kuckót, nem is értem , hogy fértek el hatan az utóbbi napokban.
Nagyon nem akaródzott nekik megmozdulni, de aztán az egyik bátorságot vett, kibukdácsolt a gerendára, s kedvet kapott a másik is. De hamar visszakoztak újra. Ez így ment egy darabig. Jókat kacagtunk rajtuk, mert az egyik nagyon dagi volt, egy nagy gömböc.
Aztán egyikük gondolt egy nagyot és szárnyra kelt, majd landolt az általam fonott, teraszon csüngő madárkán és villámsebességgel elkezdett azon forogni. Hát jó drámai volt a helyzet, mert elég trauma lehetett az első szárnyra kapás maga is, nemhogy a szédületes ringlispír. De belevaló fiókának tűnt, mert egyszercsak továbblendült, és irány a világ. Mi üdvrivalgással fogadtuk teljesítményét a függöny mögül.
A másik is toporgott, látszott, hogy nem sokáig bírja a magányt, ügyes lavírozás után a falon lévő régi szitára érkezett. Egy darabig ott pihent az ijedelmre, de aztán ő is végleg útra kelt.
Kobak ujjongva kiabált: Sikerült! Sikerült!
Egész nap hallottuk a szülők csettegését, ahogy a bokrok, fák között irányítgatják  még esetlen gyerekeiket.
Már évek óta részünk lehet ebben, de mindig újra meg újra rácsodálkozom, hogy lesz cirka 1 hónap alatt a tojásokból dudori kis fióka, s hogy repülnek ki egyik napról a másikra anélkül, hogy valaha is próbálták volna. Az ember azt képzelné, előbb gyakorolgatnak, kimennek, visszajönnek, de nem. Ők egyszer és mindenkorra az első próbálkozásra elhagyják a pihe-puha védett helyüket és fejest ugranak a nagyvilágba.
Most azonban történt valami nagyon érdekes kis momentum. Egyik visszajött. No nem a fészekbe. :-)
Már jóval később épp a teraszon hajoltam le egyik virághoz, mikor valami furcsa, könnyű érintésféléket éreztem a derekamon. Ahogy kiegyenesedtem, már rebbent is fel a fióka a hátamról az egyik kifutóra.
Ilyen még sose történt.
Tán hátbaveregetett? : Jól van öreglány, köszi a helyet, most már tényleg megyek. :-)

Szóval hat kis madár elindult. Idén dömping volt a fészekben, s ahogy az üresen maradt lakhelyet vizsgáltam, ni mit találtam benne.
No heten már igazán, de tényleg nem fértek volna el.














Web Statistics