Ma csapatosan eljutottunk egy budapesti oltópontra. Ez mondjuk kicsit érthetetlen számomra, hogy miért nem Vácra, miért nem Balassagyarmatra, miért nem Szobra, ami már szintén oltópont, de hát van ennél nagyobb baj is a világon.
A falu mikrobuszával mentünk, jó kis sofőrt kaptunk, a csajok végig viháncolták az utat, mint a gyerekek.
Előbb értünk ugyan oda, de rögtön fogadtak, alig töltöttem ki a papírt már kiáltották is a nevemet a vérnyomásmérésre, a másik szobában meg már döftek is, választhattam, melyik karomba kérem.
Fél óra biztonsági várakozás után egy kedves doktornő vagy nővérke (ezt nem tudom) elmesélte mire számíthatunk esetleg mellékhatás gyanánt, és mondta, hogy egy napig ne végezzünk fizikai munkát. Aztán viccelődve hozzátette, hogy otthon mondjunk két hetet. :-) Majd lehet mondom is Hubának, Mamusznak, Bödönnek és Cosinusnak, hogy most nekik kell fát behordani, meg a kertben dolgozni, mert nekem nem szabad. :-D
Szóval minden rendkívül flottul, olajozottan, simán ment, mindenki kedves volt és segítőkész.
Remélem másoknak is hasonló pozitív tapasztalatai vannak.
