2016. december 1., csütörtök

Kreatív este





Tegnap alkotós estém volt. Bár nem ment teljesen simán a dolog, mert időnként rátelepedtek az eszközeimre. Hol a hópehely készítéshez felszabdalt WC papír guriga darabkákra hevertek rá, hol a fonáshoz használt peddignád tekercsem szolgált fészekül vagy miül, ezt nehéz eldöntenem.
Eszembe is jutott Fodorka, aki szokta mondogatni, hogy a macskák valami okból nagyon szeretnek dobozokba meg hasonló helyekre bújni, mert talán ott biztonságban érzik magukat.
Hogy ebben a tekercs nádban mi jelenti a biztonságot, fogalmam sincs, még csak körül se ölel, még csak nem is melegít, de napok óta a közepébe ül vagy fekszik Bödön. Ki érti a macsekok lelkivilágát? Valami mágikus kör ez vagy mifene.
Aztán időnként megy a bunyó, olyankor morgás, nyivákolás, csámcsogás (van hogy Huba bekapja Bödön fejét vagy derekát és csócsálja) hangjai töltik be a szobát. Mikor pedig éppen valami egészen aprólékos műveletet végeznék a földön kuporogva, természetesen Huba akkor szuszakol bele közelről az arcomba, hogy véletlenül se  lássak tőle semmit ami a kezemben van, és felszökjön a vércukor szintem az idegtől.








Azért a zavaró körülmények ellenére mégis sikerült összefabrikálnom két hópelyhet, amik fel is kerültek az ablakba, s befejeztem egy kedves, természetszerető barátom ajándékát. Ahogy ez utóbbit készítettem, olyan boldogság töltött el, régen élveztem ennyire végtelenül az alkotás örömét. Felfedeztem magamon,  ahogy nő az éveim száma, úgy fogyatkozik a türelmem, már nem tudok olyan precízen és végtelen pepecseléssel elbíbelődni valamin, mint fiatalabb koromban. Sajnálom ezt, de nem tudok mit tenni ellene. Viszont most erről teljesen elfeledkeztem, annyira lekötött, hogyan is díszítgessem ki az ajándékot. Majd éjfél volt, mire befejeztem az alkotást és teljesen elégedetten szemléltem a művemet. Elképzeltem mit fog majd szólni akinek csináltam és ez teljesen feldobott. Valahogy számomra így a legteljesebb az ajándékkészítés, ha közben arra az illetőre gondolok, akinek csinálom, s most nagyon felvidultam, hogy sikerült valami teljesen hozzá passzolót kitalálnom.
Mivel nem olvassa a blogomat, nektek is megmutatom, bár a képek nem a legjobbak, mert nem tudtam valami semleges helyre felakasztani, így kicsit zavaró a háttér.
Először csak a madárkák voltak tervben, a tollak ötlete csak utána jött, mikor felkötöztem őket a koszorúra. Van közte egészen hétköznapi tyúktoll, de van a nem mindennapinak számító fekete gólya tolla is, amit még Szőrmesternek köszönhetően gyűjthettem anno. Az ajándék leendő tulajdonosa nagyon szereti a madarakat, remélem fog neki tetszeni.























ui.
Bödön jelen pillanatban is a tekercsben fekszik és édesdeden szunyál. :-)









Web Statistics