Úgy hozta a sors, hogy megismerkedtem egy legénykével, aki itt szokott önkénteskedni nálunk a kisvasútnál és nagyon szeret túrázni is.
Korához képest-most tizedikes gimnazista-igen komoly és okos fiú, teljesen másképp viszonyul az élet dolgaihoz, mint általában a kortársai.
A héten is itt dolgozott a vasúton, s mivel megtudta, hogy hosszasan betegeskedek, megkérdezte egy üzenetben, hogy segíthet-e nekem valamit. Nagyon meghatódtam, ebből a gesztusából is látszik, hogy nem egy átlagos 16 évesről van szó.
Vaciláltam mi legyen, s végül megkérdeztem tőle, nem volna-e kedve elvinni a kutymákokat sétálni, mert miattam szegények ők sem jutottak el tavasz óta kirándulni. Mivel Levi maga is állatbarát, megígérte, hogy másnap elviszi őket futni, estefelé át is jött megbeszélni a részleteket, amiből végül hajnal kettőig tartó dumálás lett, Huba és Mamusz közben teljesen beleszerelmesedtek.
A futás nem úgy alakult, ahogy tervezte, épp bődületes hőség volt, a kutymákoknak nem annyira tetszett a szaladás, végül csak kirándultak, de azt igen nagyot, mert egy kis eltévedés után 21 km lett a táv. Az ebek végül már alig lihegtek, az út végén Huba be is fordult egy idegen, nyitott kapun és egyszerűen lefeküdt az árnyékban, hahaha. Ettől függetlenül nagyon élvezték a napot, elég szófogadónak is bizonyultak és továbbra is csüngtek Levin. Még képeket is kaptam a túráról.
